Valaki járt hasonlóan? Nagyon szerettem volna kistestvért, de olyannyira megromlott a párommal a kapcsolatunk, hogy a gyűlölet szintjén tartunk.

Én vékonyabb vagyok, mint a terhesség előtt. 59kg-al lettem terhes, 90kg-al mentem szülni, most 56kg vagyok. Semmi csík sehol, csak a cicim lóg-dehát 13 hónapig szoptattam a fiúnkat. Arcom lehet, hogy nyúzottabb, fáradtabb, dehát teljesen egyedül vagyok a gondokkal. Egyébként mindenki helyesnek tart épp ezért nem értem, hogy miért aláz meg folyamatosan. Igy sincs sok önbizalmam. Kb 3-4x szeretkeztünk szülés óta. Nem közeledik, ha én igen, akkor ő most fáradt.

Ha van valakije, akkor miért nem megy el? Miért csábított anyutól el albérletbe? Miért nem tartja be az ígéretét? Nagy szerelem volt a mi szerelmünk, el sem hiszem, hogy idáig fajultak a dolgok.

Annyira félek a teljes magánytól. Az önbizalmamnak mégegy pofon lenne, ha hazaköltöznék. Annyira vágytam egy nagy családra. Miért kötekszem és követelem meg a rendet? Miért hisztizek? Mert nekem ezek fontos dolgok, hogy tisztaság, rend legyen, a fiúnknak is kell az állandóság, a biztonság.

Mostanában már a 15 hónapos fiúnk kezd pakolni az apja helyett-vicces-pl. a párom cipőjét berakja a fiúnk a helyére, a lehajított pulóverjét a szekrényhez viszi, a papucsát viszi, hogy vegye fel-olyan ééédes.