Van, hogy mindenkiből eleged van? Ilyenkor is van türelmed a gyerekekhez, férjedhez?

Szokott ilyen lenni, ámbár hálistennek ritkán. Nekem van egy bevált módszerem erre. Gyereket apának adom (ha hazajött persze) én pedig beülök egy kád forró vízbe, habbal.. :) Hajmosás, pedikűr, ázok egy órát a kádban, utána egy forró csoki, és már nem is idegesít senki és semmi. :)

A gyerekhez amúgy nem szoktam türelmetlen lenni akkor semm, ha más felidegesít... a férjemhez ritkán, de vele néha vagyok nyers, de bocsánatot szoktam kérni.. és mindezt csak tényleg ritkán.

Hajjaj, hogyne, sokszor.Ilyenkor bizony türelmetlen vagyok a picivel is, rosszabbul veszem ha pl. evés közben kalimpál és szétkeni a kaját stb....de, azért próbálok mihamarabb "regenerálódni" idegileg, és mosolyogni rá.A férjemmel már kicsit más a helyzet, de azért vele is próbálok megértő lenni, van hogy sikerül van hogy nem.Szerintem nincs olyan nő, anyuka aki nem veszítené el a türelmét, csak van aki hamarabb és van aki később.

És te?