Miért tartják sokan jobbnak a régi neveltetést a napjainkbelinél, ha azt látom hogy rengeteg felnőtt pont amiatt lett lelki sérült hogy ütötték vágták őket?

Régen sem ütötték- vágták a gyerekeket. Attól pedig senki nem lett lelkisérült, ha néha a fenekére vertek. De nem is lett kezelhetetlen gyerek, mint most sokan.

Régen voltak korlátok, ma

viszont sokszor nincsenek.

Van most már bőven tapasztalatom erről, és nem látom, hogy minden régi módon nevelt, most már koros felnőtt depressziós lenne. Azt viszont tudom, hogy minap beszélgettem egy magát igen csak rossz gyereknek mondott férfival és állítja, hogy csak azért nem lett belőle senki, vagy került börtönbe, mert az apja, aki amúgy imád, vasszigorral fogta és bizony eltörtek rajta sok fakanalat. Ezt ő állítja, nem én. Az ilyen deviáns gyerek ma a túl liberalizált nevelés miatt elveszne.

Személy szerint én is örülök, hogy szigorral voltam nevelve és semmilyen sérülésem nincs ez miatt.

Normális ember nem mondja, hogy szíjjal kell gyereket nevelni, de ami ma egyeseknél megy "nevelés" címszó alatt, egy röhej, és a gyereknek sem jó. Gyerekként sem, mert szorong attól, hogy nincsenek korlátok, amikbe beleütközhetne, és felnőttként sem lesz az, mert nem tanul meg egy csomó fontos, az életben szükséges dolgot.

Természetesen a régi nevelésben is voltak durva, nem követendő dolgok, de most átestünk a ló túloldalára.

Az emberek a "régenről" mindig úgy beszélnek, hogy az valami különleges dolog volt. Pl. ilyesmiket mondanak: régen minden gyerek felnőtt, pedig nem volt légzésfigyelő. Ez egyébként nem igaz, a gyerekek kevés %-a élte meg az 1 éves kort, ha meg a 18-at, az meg egyenesen csoda volt. Régen nem szűrtek toxoplazmózist, mégis túlélték a magzatok. Igen, kivéve, amelyik nem, és abból nem volt kevesebb, mint manapság, sőt.

Vagy pl. a "régen" alatt az emberek a falvakat értik, pl. régen a nők nem dolgoztak. Ez nem volt igaz a városokra, sőt a falvakban is, ennyi erővel a férfi se "dolgozott", hiszen mindketten a földeken, kertben voltak.

Nem tudom, miért beszélnek ilyeneket az emberek, biztos a szüleik nosztalgiája.:)

Ha végiggondolod, fogalmunk sincs, hogy a napjainkban nevelődött gyerekek nem lesznek-e sérültek felnőttkorukra. Nem tudjuk, meg tudják-e állni a helyüket a világban, tudnak-e majd alkalmazkodni egy munkahelyhez, tudnak-e kapcsolatot létrehozni, s főleg, hogy ők majd hogy fogják nevelni a gyereküket.

Nem sok embert ismerek, aki lelki sérült, pedig "régen" nőttem fel, hisz a 70-es években születtem, nem volt légzésfigyelőm (mégis megértem a 18. születésnapomat, ahogyan sokezer társam is), előkerült a fakanál, sőt 1-2-szer a szíj is.

Én nem verem a gyerekeimet, de nevelem őket, és az érték az, hogy ember legyen belőle. Vannak kőkemény szabályok, vannak elvárások velük szemben.

Azért mert manapság ha egy gyerek valami rosszat csinál, eltör, tönkretesz valamit, akkor jön az anyuka, hogy jajj de Józsika, azt nem szabad. A gyerek meg leszarja és csinálja tovább.

Ha határozottan rászólsz, hogy ne csinálja és egy kicsit rácsapsz a fenekére, akkor azért valahogy megtanulja, hogy rossz dolgot csinált és nem fog vele megint próbálkozni.

Persze ha a szülő túlzásba viszi és állandóan csak veri a gyereket, az azért már nem jó. Nem nagy fájdalmat kell okozni a gyereknek, mert akkor csak félni fog a saját szüleitől és ilyenek lesznek a lelki sérültek. De egy kis laza ütés a fenékre még nem változtatott senkit sem elmebeteggé.