Nagyon "gáz", hogy ez tart vissza a második baba vállalásától?

Van egy imádnivaló 9 hónapos kisfiam. Úgy gondolom, hogy jól viseltem a terhességet, és a szülést is. De ami azóta van...Ez a fáradtság, a stressz, sokszor úgy érzem, hogy még egyszer nem bírnám végigcsinálni, pláne nem úgy, hogy ketten vannak egyszerre. Még mindig elég sűrűn kel éjjel, mellette egész nap a nyomában kell lenni, egy percre nem áll meg.Azt is a mai napig nehezen dolgoztam fel, hogy alig volt tejem, pedig minden tőlem telhetőt megtettem,(mellre tettem sokszor, mellette fejtem, beszedtem vagy 5 féle tejserkentőt, mégis elapadt már két hónap után, egy nagy kudarcélmény ez) Ráadásul egy apró testi hibával született, nem olyan vészes,nem feltűnő "csak" majd kétszer meg kell műteni. Sokszor szédülök, zúg a fejem, alig látok, émelygek, és ami a legrosszabb, hogy néha nem is élvezem a fiammal töltött időt igazán, mert csak arra tudok gondolni, hogy mikor alszunk már? A lelkem mélyén nagyon vágytam volna pedig még egy gyermekre, de minek iszik, aki nem bírja?? Kedves két (vagy több) gyermekes anyukák, ti hogyan kerekedtetek felül az ilyen problémákon? Nem féltetek az első után? Nyilván nem mindenhol volt problémamentes az első, akinél jött a második. Persze, sokan vannak, akik nem akarnak kistesót, de ők többnyire anyagi okokra hivatkoznak. Még ilyet nem hallottam senkitől, hogy valaki csak a fáradtság meg a stressz miatt nem akarna még egy babát. Vélemények?