Akiknek "túl korán", vagy véletlenül csúszott be a baba, azok hogy bírkóztak meg a gondolattal/helyzettel? Megbántátok a döntést, amit utána hoztatok?

19 évesen lettem terhes, 20 évesen szültem. Tudatosan nem terveztem, de azért már egy jó ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy de jó lenne, ha lenne gyerekem már. Aztán amikor kiderült, hogy terhes vagyok, cseppet betojtam, de a kezdeti sokk után (kb. fél óra) már nagyon örültem neki.

8 év távlatából is azt mondom, hogy nem bántam meg. Most éppen a padlón térdelve rajzol térképet a másodikos nagyfiam a férjemmel, tök jó nézni őket :) Nagyon okos, ügyes, szép gyerek, bár most már egyértelműen kezd kiskamasszá válni, és akkora a szája néha, mint a bécsi kapu, de amúgy meg hatalmas szíve van :) Nekem ő a tökéletes gyerek (meg az öccse :D ), és úgy érzem, az életem is jó irányba terelődött, mikor terhes lettem. 19 évesen nem igazán vettem komolyan semmit, nekem pont a terhesség kellett hozzá, hogy elkezdjek tanulni, kezdeni valamit az életemmel. Ha a fiam nem születik meg, szerintem ma sem lenne diplomám, vagy jó munkahelyem, vagy szakmám. Most mindez megvan :)

12,13 tök jó, hogy leírtátok. Általában azt szokták mondani, hogy aki ilyen korán szül, abból már nem lesz semmi. Ti megmutattátok, hogy bizony, van akinek ez a felelősség kell ahhoz, hogy összekapja magát, és sínre tegye az életét!

Minden jót kívánok az összes hozzászólónak!

Nekem tervezett gyermekeim vannak, viszont én is egyetemista voltam, amikor az első kettő született (3 van), mesterképzést végeztem, az egyikkel Erasmus alatt voltam várandós, szóval idegen nyelven is lehet vizsgákat abszolválni. Én csak azt tapasztaltam, hogy segítőkészek a tanárok, TO-sok, becsülik, ha valaki így vállal babát, hogy mellette odateszi magát a tanulásban, nekem mindig volt egyéni vizsgarendem, ha kellett, mondjuk soha nem is éltem vissza semmivel. Ha esetleg van egy-két rosszindulatú, bunkó tanár, akkor arra gondoljatok, hogy biztos nem veletek van baja, hanem más miatt van benne tüske (elvetélt, nem lehet gyereke mit tudom én).

22 voltam, mikor a nagyobbik fiam született. Nem terveztük. Akkor válságban is volt a kapcsolatunk. A gyerek apja rám bízta a dőntést. Mikor megvizsgált a doki, és megkérdezte mi a terv, csak hallgattam. Őszintén szólva el akartam vetetni, de nem tudtam kibökni. Valahogy nem ment. Amikor a doki rákérdezett, hogy megtartom e csak vigyorogtam. Ezzel eldőlt. A suliban halasztottam, mert munka mellett nem volt energiám felkelni szombatonként is. De azóta befejeztem. Sőt, jogsiztam is. A gyerek apja már a férjem, és a 2. babánk most 2 hós. Benőtt a fejünk lágya. Annyira, hogy mindketten sportolunk már,, és egészségesebben élünk. A férjem dohányzott, de leszokott. Nem tudom, hogy akkor is így változunk, ha nincs gyerek, viszont ez már nem derül ki soha... szerencsére!

DE! És most lehet, hogy sokakat felháborítok... de ha az anya úgy érzi, hogy még nem áll készen, ha egyszerűen a hodeg kirázza a dologtól, és esetleg nem áll mellette senki, akkor lehet, hogy az abortusz a jobb. Inkább, mint mondjuk 15 évesen anyaotthonba kerülni, mert nincs hova menni a gyerekkel. Vagy ott van az örökbe adás, mint alternatíva. Én úgy gondolom, hogy ez az a dolog, amit mindenkinek magában kell rendezni, és ami miatt nem ítélheti el senki a másikat.

Remélem a megfelelő döntés születik. 😊

19 eves vagyok,elso baba es nem volt betervezve,aztan 5hetesen tudtam meg hogy terhes vagyok a parom volt a legelso akinek elmondtam,o elosszor megijedt majd volt meg egy kissebb beszelgetesunk errol,aztan rendbejott minden es onnantol nagyon orult alig varja hogy nagyobb legyen a hasam,majd aztan hogy megszulessen.

A csaladja volt az elso akinek elmondta,en meg akkor nem is tudtam rola,csak amikor mindenki gratulalt nekem,anyosom nagyon orult,alig varja mar a kis unokat,aposom is nagyon orult.

Anyukamnak en mondtam el elsonek,hirtelen nem ertettemajd mutattam neki a tesztet is meg a kepet is,orult neki hogy egyszerre ket unokaja is lesz,mert noverem elotte mondta el egy percel hogy terhes,apukam is orult o elosszor elrohogte,hogy hat jo vicc,majd megkerdezte,hogy hat akkor most en terhes vagyok?!

Az idosebbik noverem is orult neki,o is ledobbent,hugom orult csak hat feltekeny,a masik noverem nem orult neki azt akarta hogy vettesem el,minden fele okot kitalat,igy megromlott a kapcsolatunk,utana jopofizni kezdett.

Hat nalunk igy ment jol fogadta mind ket csalad,amugy parom 25eves,o mar dolgozik,sajat lakas van amit eppen alakitunk es egyutt orulunk a babanak :)

15hkm

Elozo vagyok,azt elfelejtettem irnihogy egy pillanatra se bantuk meg,sot nagyon is orulunk neki,imadom amikor latom a babat es hallom a szivhangjat,majd akkor fogom meg jobban amikor mocorog es rugdos is :)

Kerdezo te tervezed a babat vagy esetleg terhes vagy ?

Én 19 vagyok lány, a párom 20.

Majdnem 4 éve együtt vagyunk és 1 éve együtt lakunk.

37 hetes terhes vagyok, nemvolt kérdés hogy megtartom-e.

A szüleim nagyon örültek az unokának, a párom szüleo meg sajnos már nem élnek.

Ertem,akkor tervezgeted.Parod,hogy fogadna a hirt?O is szeretne,bar elosszor meg az egyuttelest kene probalgatni,csak utana a babat.

Ez egy jo hir,hogy a csaladotok mellettetek allna,de rajuk se szamithatsz mindig,magatoknak is meg kell oldani.

Hat igen fura ha elobb jon a noverednel,de legalabb majd eltudod mondani ha esetleg a novered szeretne gyereket,te akkor kicsivel tapasztaltabb leszel ebben a temaban. :)

En is elobb lettem terhes,mint a legidosebb noverem,de a masik noversmmdl pedig egy idoben,kb 1het kulonbseggel. Ami azert eleg vicces.