Ti mit szólnátok ha a nagymama ráordítana a gyerekre?

Hogy ne szaladjon ki az úttestre?

Hogy ne nyúljon bele a konnektorba?

Hogy ne borítsa le a vázát?

Vagy mikor?

Teljesen helyzetfüggő, hogy "mit szólnék".

Semmit.Fegyelmezni nem árt, a nagyinak sem! Persze csak mértékkel!

Én anyósom felől még meg is ehetné a földet virágostól,arra se csinálna semmit,mert Isten ments,hogy rászóljon a gyerekre.Na ez sokkal bosszantóbb.

Menten összekakilnám magam. :-)

Ez sok mindentől függ, szóval erre így nehéz válaszolni. Hogyan mondta, milyen hangnemben, jogos volt-e stb.

A sógorom nagy ritkán mikor elhozza a veszedelem kislányát (aki egyébként imádni való, de panelben él és nincs lemozgatva) sajnos sokszor nekem is rá kell szólnom, mivel apuka csak ül és néz. Vagy azért mert tönkre teszi amiért megdolgoztam, vagy azért, mert önmagát veszélyezteti.

És mivel apuka nem veszi észre, ezért bizony volt már, hogy rá kellett üvöltenem, mert elszakadt a cérna. Én a nagynénje vagyok amúgy. Szóval szerintem semmi baj azzal, hogy a nagyi is kiveszi a részét a nevelésből.

Sajnos ez viszonylag új keletű felfogás, hogy a gyerekre csak a szülő szólhat rá, vagy ő sem, meg egyáltalán ne szóljon senki, mert hagyni kell kibontakozni. Egész addig míg egy állat lesz belőle, aki le sem bagózza a munkádat, mert ő még gyerek. Ezáltal aztán később amikor nagyobb lesz, akkor is lesz..rja, mert nem lett rá megtanítva, hogy bizonyos dolgok nem játékok, és nem azért lett odarakva, hogy széttúrja, összetörje, megrongálja.

Csak egy példa: Egyszer jött hozzám Karácsony után egy anyuka amikor épp bedobozoltam a díszeket. A gyerek konkrétan ráült a papírdobozra ami be is rogyott. Finoman közöltem vele, hogy hát azt nem kéne, de az ilyen finom rászólás valójában az anyukának szól, mert ilyenkor azt várja az ember, hogy anyuka megerősíti a gyerek felé, hogy tényleg nem kéne. És meg is tette. De bizony vannak szülők, akik nem veszik a lapot, és akkor elszakad valami. A ráüvöltés legtöbb esetben a szülőnek szól valójában.

Így nehéz megítélni... ismerni kéne a sztori részleteit.. Mit csinált a gyerek, mennyi idős, mi az hogy ráordított?..

Mondjuk ha 6 hónapos gyerekemre ordít rá mert az ujjacskájával piszkál valamit az is más, meg az is, ha egy nagyobb gyerekre aki már tudja, hogy rosszat csinál és direkt feszegeti a határokat...

Az sem mindegy, hogy mit jelent a ráordítani? Azt mondta erélyesebben, hogy nem szabad vagy fél óráig káromkodva leüvöltötte a fejét?.. :D

Na szóval ha jogosan szólt rá, és a ráüvöltés annyit jelent, hogy rákiabált, hogy nem szabad, vagy ilyesmi, akkor semmi gondom nem lenne vele, tudnia kell a gyereknek hogy mik a határok és éppenséggel a nagymama is rászólhat ha olyasmit cselekszik ami nem helyénvaló, nincs a gyerekem cukorból.

Most en leszek a kivetel :D

En megkernem, hogy ne ordibaljon a gyerekemmel, mert en nem igy nevelem.

Nagyon ellene vagyok annak, hogy a gyerekkel ordibalnak. Abbol a gyerek nem a mondadodra figyel, habem arra, hogy felemeled a hangod, es megijed.

Az ocsemmel allandoan ordibalt a nagymamam, 2 evesen olyAn elviselhetetlen ordibalos gyerek volt, hogy hihetetlen. Nagyon nagy szaja lett, de miert is ne lett volna? A nagyival volt a nap legtobb reszeben, o meg allandoan kiabalt, ezt a peldat latta. Tanulni persze nem tanult belole, ra se bagozott arra, amit a nagyim mondott, siman visszaorditott, es csinalta, amit akart.

En mindig megbeszeltem vele, hogy ezt igy nem lehet ezert es azert, es volt, hogy nem ertette meg (eleg sokszor), de ram tobbet figyelt, mint a nagyira, es jobban is fogadott szot.

Szoval en emiatt a szemelyes tapasztalat miatt elegge kiakadnek, ha ordibalna a gyerkoccel, es valoszinuleg hatarozottan megkernem, hogy ne ordibaljon vele.

Megmondanám neki, hogy nyugodtan nevelje a gyereket, de ha nem az életét veszélyezteti azzal, amit épp csinál (pl. kiszalad az útra), akkor nem szükséges ráordítani. Elegendő egy nyugodt és határozott hangsúlyban mondani, mert úgy is megérti.

És ezt persze nem kioktató módon kell közölni a nagyival, hanem szépen, kedvesen meg kell kérni.

Nálunk az egész család nevelheti egymás gyerekeit. Ismerjük egymás nevelési módszereit, gyakorlatilag mindannyian ugyanazt tanítjuk nekik (ahogy minket is a szüleink, nagyszüleink), tehát én ugyanúgy rá tudok szólni az unokahúgaimra és unokaöcséimre, ha olyan van, mint ahogy a testvéreim is rászólhatnak az én gyerekeimre. Ez igaz a szüleinkre és nagyszüleinkre is.

Ami még az ordítást illeti.. ha kiszalad az útra, akkor rá kell ordítani, hogy kizökkentsük.

Ugyanis a virágföld turkálására lehet, hogy 3* is rászólok határozottan, mire abbahagyja, de azért az úttestnél ha van rá mód, akkor álljon meg azonnal.

#9