Az anya munkához való joga fontosabb, vagy az, hogy a gyermek három éves koráig az anyja mellett, családban szocializálódjon?

"Ha egy nőt boldoggá tesz a munkája is, a gyermeke mellett, menjen vissza dolgozni, ha pedig ez nem hiányzik neki, maradjon otthon."- Aha persze...és kit érdekel az anyjuk által elhagyott gyermekek sorsa ???

Én vagyok az a gyerek, akinek az anyja visszament dolgozni egy éves kora előtt. Soha sem lett jó a kapcsolatunk (nem értette, mi van velem...) szemben a húgommal, akivel 3 éves koráig otthon maradt.

6: igen, erre próbáltam én is rámutatni, egyébként TB szakemberként.

4

A tisztánlátás kedvéért azért tegyük hozzá, hogy Nyugat-Európában az egész rendszer teljesen máshogy működik. Nem vagyok minden országgal teljesen képben, de ahol én élek, a helyzet a következő: a szülési szabadság egy év. A bölcsőde elég drága, az óvoda 3 éves kortól napi 3 órában ingyenes, egész napos hely állami oviban nagyon kevés van, és fizetős. Az állami óvoda minden iskolai szünet alatt zárva van, ügyelet nincs. Az iskola délután 3-ig van, napközi nincs. Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy az anyák jelentős része nagyon sokáig inkább vissza se megy dolgozni, mert nem éri meg. Van persze egy - igazából nem is nagyon szűk - réteg, aki keres annyit, hogy magán oviba-iskolába járatja a gyerekét, ezek jóval szülő- és gyerekbarátabbak, de hacsak nem milliomos valaki, ha két gyereke jár ilyen intézménybe, az már az egyik szülő fizetését teljes egészében elviszi.

Szóval nagyon nem úgy megy ez, ahogy ez otthonról tűnik, hogy "bezzeg nyugaton" minden gyerek 6 hónaposan már bölcsibe jár.

Csatlakozom azokhoz, akik azt vallják, hogy ez egyéni. A gyerekem attól boldog, ha én kiegyensúlyozott, elégedett vagyok. Hiszen érzi rajtam, ill. türelmem is több van. Ha én úgy érzem, jó lenne már a munka, a társaság, a felnőtt élet,mert attól esetleg kicsit jobban érezném magam, akkor a gyerekemnek az csak jobb lehet.

Csak egy példa én a Nagyfiamat két évesen adtam bölcsibe, elég volt akkor visszamenni a családi céghez. Akkor jó is volt. Viszont a két gyerek között meg csak részmunkában tudtam, mert akit a helyemre felvettünk szerencsére bevált, tudtuk,hogy akarunk másodikat, felesleges lett volna elküldeni,hogy egy 1-2 év múlva újat keressünk. De megmondom őszintén akkor már rossz volt csak részmunkában dolgozni. Tudtam,hogy szeretem, amit csinálunk, jól is csináltam, de ugye a kollégával együtt kellett megosztani. Aztán jött a Kicsi és úgy alakult, hogy a kolléga lelépett így már szülés után nem sokkal ismét dolgoznom kellett heti pár órában. Megmondom őszintén most viszont ezt élvezem. A Naggyal anno tényleg jó volt kicsit kiszakadni és kizárólag csak babázni. De mivel alapjáraton pörgős vagyok, most valahogy tényleg jó,hogy itthonról amikor tudok, akkor pénzért dolgozok, ill, hogy heti kétszer 2 órában bemehet a céghez a kollégákhoz. A gyerekre szerintem bőven ráfér kétszer két óra Nagyi vagy Apa, én meg kiegyensúlyozottabbnak érzem magam.