Mit tennél, ha a gyermeked betegen születne, és örökre egy 3-4 éves gyerek szintjén maradna? Megtartanád, és életed végéig nevelnéd vagy beadnád valahova, és próbálkoznál egy egészséges gyerekkel teherbe esni?

Én egészen közelről látok pont egy ilyen esetet. Nem részletezném, hogy milyen kapcsolat van köztünk.

Nos, egyrészt az orvosi felelőtlenség eredménye is lehet egy ilyen szitu, itt ez történt.

Másrészt ez nem egy könnyű döntés. Én azt mondom, hogy két irányból kell nézni, az egyik az, hogy konkrétan pokol az élet mellette. Nem rosszból írom, de onnantól el kell felejteni párkapcsolatot, saját életet. Nincs semmi, csak az ő gondozása, ami tényleg iszonyú nehéz.

Másrészt viszont: a gyerekem lenne, szeretném őt. Ha csak egy pici rezdülésével is visszajelzi, hogy engem szeret, velem akar lenni, nálam jó neki, én már képtelen lennék berakni bárhová, ahol ki tudja, hogy hogyan bánnak vele.

Ez egy iszonyú nehéz döntés, szerintem tiszta fejjel senki sem tud gondolkodni, ha ilyen helyzetbe kerül.

Van egy ismerősöm, akinek van egy beteg nagyobb lánya (annyira közeli ismerősök nem vagyunk, de mivel nem látom mindig vele és tudom hogy az apuka is dolgozik, így feltételezem, hogy otthonban él a gyermek- láttam már hogy játszótérre vitte, és amennyire lehet igyekszik részese lenni a gyermek életének), egy egészséges kisebb lánya és kiderült hogy a harmadik gyerkőcük,akit vártak, szintén betegen születne. Így azt hiszem, hogy a 20. héten megszakították a terhességet.

Nem tudom mit élhetett át az anyuka, de nem nézek Rá rossz szemmel.

Mind ezt úgy írom, hogy van 4 relatíve egészséges gyermekem: nem tudnék lemondani Róla, semmilyen módon sem!

Amikor a második gyerkőcünket vártuk és a Párommal egy olyan riportot néztünk, ahol a fiatal párnak az uh- vizsgálatok ellenére sem derült ki, hogy konkrétan végtag hiányos a gyerek, meg is beszéltük, hogy akár milyen betegséggel is jöjjön világra akár hanyadik gyerekünk (fizikai vagy pszichés) , soha nem mondunk le róla!

Nagyon le leszek pontozva, de én biztos, hogy nem tartanám meg. Egyrészt, eleve nem is akarok gyereket. Ha mégis valamiért muszáj lenne, és ráadásul még fogyatékkal élő is lenne, gondolkodás nélkül lemondanék róla. Én nem szeretném, hogy az egész életemet az kösse le, hogy gondozzam a beteg gyerekem, számomra ez abnormális. Az élet rendje az, hogy nevelik addig amíg fel nem nő, utána pedig tud magáról is gondoskodni, nem szorul élete végéig gondozásra (nem a támogatásra gondolok, hanem pl. tisztába tenni, etetni, stb, szóval alapvető dolgok.)

És attól még, hogy társadalmilag, emberileg az az elfogadott, hogy tök mindegy, milyen a gyereked, neveld fel, én képtelen lennék. És nem, nem akarnék utána megint teherbe esni.