Szerinted lesz baja ettől a kislánynak?

Azon kívül, hogy az önbizalma a béka segge alatt lesz, esetleg felnőtt korára döntésképtelen, életképtelen lesz, más baja nem lesz a kislánynak.

A gyerekeket nevelni kell, ez tény. De bizonyos önálló döntésekre, saját vélemény alkotására is nevelni kell őket.

Lesz. Az ilyen túlzott korlátozással nevelt gyerekek általában 2 módon végzik.

1. 40 évesen is anyu szoknyája mellett ülnek és azt csinálják amit anyuci mond nekik.

2. Amint elkerülnek otthonról megkattannak és kiélik magukat.

Ritka az, hogy normális felnőttek lesznek.

Az is egy érdekes pszichológiai kérdés, hogy vajon miért aggaszt ennyire egy ismerős gyereke?

Legalább tudod, hogy ne neveld a sajátodat.

Ez ìgy nem jó. Egy döntès képtelen valaki lesz,akit egyébként könyü leszbefolyásolni amit valaki ki is fog használni és nem úgy,hogy jó legyen a lánynak.

nem tudom,hogy mennyi beleszólásod van az életükbe de tehetsz ijen megjegyzéseket,hogy:- a gyerek fog vele játszani az kell,hogy neki tetszen.

-had tanuljon meg olyan verset ami neki tetszik.

AZ én szüleim is ilyenek voltak. Gyerekként soha nem lehetett önálló döntésem, soha nem azt kaptam amit én szerettem volna, hanem azt amit a szüleim szerint én nagyon is akarok (később hálás leszel érte, hogy ezt kaptad..)

Ennek eredménye az lett, hogy ma közel 40 évesen még ha tudom is mit szeretnék akkor is ráhagyom a döntést a férjemre. Bár ő igyekszik mindig arra, hogy azt válasszam, azt tegyek amit én akarok, de ugye jön a szokásos kérdéseim.

- de szerinted nekem melyik állna jól?

- de neked melyik tetszik jobban??

- Őszintén mond meg, te melyiket választanád, vennéd meg etc???

Persze, hiába akarom az "A" verziót" ha mások szerint a "B" jobb, akkor az lesz..

Mondok példákat amik velem történtek.

Imádom a rózsákat. Életem első tetoválását terveztem, és rajzoltam egy gyönyörű rózsakombinációt. Ez volt az álmom, hogy a vállamon legyen. De a tesóm és a férjem szerint is a rózsa olyan "tucat".. inkább legyen matyós virág. Az lett. Ráadásul a karomon van, nem a vállamon, mert a tetoválós szerint alkaron sokkal szebben mutat.

4 éve viselem, de ma sem szeretem. Elfogadtam, de nem érzem, hogy ez én lennék.

Vagy.

Odavagyok a piros színért. Szerettem volna a nappaliba egy piros sarok kanapét. De mások szerint a fekete vagy a barna sokkal jobb. Barna lett. Pedig utálom a barna színt. Ezek apró dolgok, de nagyjából az élet minden területén legen az étel, munka, nyaralás, bármi, én a döntés jogát másra hárítom..Erről nem tudok leszokni sajnos.. Ennek ellenére boldog házasságban élek, nem érzem magam életképtelennek. Csak döntésképtelen vagyok.

37/N