Elköltözöm gimnazistaként. Hogyan nyugtassam meg anyát, hogy ettől függetlenül szeretem és nem kell sírnia?

Elköltözöm itthonról és amióta megmondtam anyának, sír és ki van borulva.

Magát hibáztatja, azt mondja, hogy ez miatta történt, ami igaz is részben. De kár a múlton rágódni, hogy mi lett volna, hogyha hamarabb feltűnik ez neki, máshogy állt volna hozzám.

A nyáron úgyis elköltöztem volna az egyetem miatt, mondhatni mindegy, hogy fél évet itt töltök-e még vitatkozások közepette. Könnyebb lesz neki(k) is és nekem is.

Nem a világ végére megyek, nem is külföldre, itt maradok Budapesten, csak máshová megyek majd haza.

Elhiszem, hogy rossz neki, de tényleg ez a legjobb döntés...

Aki volt már hasonló helyzetben, az mit tett?