Gyermeketek melyikőtök vallása szerint lett megkeresztelve? Miért arra esett a választás?

Utánanézve ezt találtam:

"A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiúk atyjuknak, a leányok anyjuknak vallását követik... A gyermekek vallásos nevelését sem a szülő bármelyikének halála, sem a házasság törvényszerű fölbontása nem változtathatja meg. Ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, a 7. évet még be nem töltött gyermekek nemük szerint követik az áttértet."

Forrás: [link]

Nem sajat, csak peldak a barati korbol: vagy aszerint kereszteltek a gyerekeket, amelyik szulo jobban tartotta a vallast, aki tenlyeg rendszeresen jart templomba is. Bar itt altakaban idomukt a hazastars es pl katolikuskent o is a reformatus istentiszteletejre jart.

Vagy ha mindket szulonek egyforman fontos volt a sajat vallasa, akkor nemek szerint: fiugyerek apa, lanygyerek az anya vallasat vette fel.

Mondjuk ezekben az esetekben azert furcsa helyzetek adodnak: mindig ketteosztva jarnak templomba, sosem mennek egyutt, teljes csaladkent. Bar egy ido utan azt hiszem az egyik ilyen csalad bevezette azt, hogy felosztottak a nagyobb unnepeket (Karacsony, Husvet) es az unnepi misekre/istentiszteletekre egyik evben az egyik a masik evben a masik vallasa szerint jartak el kozosen mindannyian. Hittanra es "sima" hetvegen viszont mindenki a sajat vallasa szerint.

Hát ha csak annyi az indoka, hogy "csak", azzal nem igazán lehet mit kezdeni. Ez nem indok. Ilyet a gyerekek mondanak, nem egy értelmes, felnőtt ember.

Nálunk ez a vallás dolog elég bonyolult :D A nyolcéves nagyfiunk meg van keresztelve, a kicsi nincs, és nem is lesz.

A férjem nincs megkeresztelve, nem vallásos, még csak nem is igazán hívő. A nagymamája volt az utolsó vallásos személy a családjában, ő viszont nagyon nagyon vallásos volt, templomba járó katolikus. Engem evangélikusnak kereszteltek anyukám után, apai ágról viszont zsidó lennék, ha apai ágon öröklődne, de hát nem így van.

A nagyfiú meg lett keresztelve evangélikusnak (akkor még a férjemmel nem voltunk házasok), leginkább a dédik miatt, ők szerették volna nagyon. A férjemnek mindegy volt, én meg úgy voltam vele, hogy egye fene, végül is ez a vallásom. De azért ha belegondolok, nem sok értelme volt, engem is csak a nagymamám vitt templomba, felnőttként a gyerek keresztelőjén kívül nem is voltam ott sosem . Mindegy, fiatalok voltunk nagyon, hagytuk magunkat rádumálni, semmi gond. A kicsinél viszont már más a felállás. Egyrészt a férjem mamája sem él már, nekem is meghalt a nagypapám, a nagymamám meg már nem igazán van abban az állapotban, hogy nyomon tudja követni, mi a helyzet, szegény már azzal sincs igazán tisztában, hogy hány dédunokája is van egyáltalán, vagy hogy mi a nevük. Az elmúlt évek során hozzám meg sokkal közelebb került a zsidó vallás, sokkal inkább mondanám magaménak azt, mint a kereszténységet. Úgyhogy értelme nem sok lenne annak, ha keresztelőt tartanánk, főleg annak fényében, hogy a nagyot sem neveltük vallásosan.