A gyermekpszichológus hogyan tud segíteni egy gyereknek? Beszélgetéssel? Van itt olyan, aki gyerekkorában járt?

Óhaj... Itt komoly félreértés van!

1. A gyermekpszichológus mindig a szülővel is konzultál, a szülővel is köt szerződést (nem csak a gyerekkel)

2. Ha sikerült azonosítani a problémát és azt, hogy kölcsönösen mit szeretnének, akkor jön a vizsgálati fázis. (ez kb 4-5 alkalom) Ilyenkor a szakember feltérképezi a gyermek személyiségét, erősségeit, gyengeségeit, konfliktuskezelő készségét, lelki tartalékait, frusztrációtűrését, kudarctűrését stb. Ilyenkor vannak a rajztesztek, van a világteszt (világot épít a gyermek) , a projektív tesztek (képen játszódó történetekről kell mesélni) és a végén a képességmérő tesztek, ha szükséges. Van a gyermekkel is beszélgetés, nem beszélő, vagy rosszul verbalizáló gyermekkel játékos tesztek, dráma, bábteszt.

3. A probléma feltérképezése után jön a terápiás szakasz. Az általad leírt esetben ez kicsikkel játékterápiával történik (eljátsszák bábokkal játékosan a nehéz helyzeteket, a pszichológus mintát ad a konfliktuskezelésre, reagál a gyermekére, tanít, erősít stb). Nagyobbaknál lehet pszichodrámát alkalmazni, vagy kognitív viselkedésterápiát. Ez rengeteg gyakorlati munka, otthoni házik is vannak benne.

A gyereket ebben a szituban erősíteni lehet érzelmileg, megtanítani konfliktust kezelni és elkerülni. Az önbizalma fejlesztésével jelenősen csökkenni fognak azok a szituk, amikor belekötnek. (egy erős kisugárzású emberbe ritkábban kötnek bele, mint a bizonytalanba.)

A pszichológus a gyereknek segít feldolgozni azt, hogy más bántotta, nem pedig megtanítja "visszaütni"!

Viszont azt megtanulhatja, hogy mit kell tennie, ha megismétlödik az eset.

Az meg, hogy a gyerekkel rajzoltatnak, az egy jól bevált módszer a gyerek belsö világának a felderítésére.

Ezt azonban egy szülö, akinek fogalma sincs a rajzelemzésröl meg a gyermekpszichológiáról, nem fogja tudni értelmezni.

Nem véletlen ugyanis, hogy egy pszichológus hosszú évekig tanulja a szakmáját, amihet a szülö nem ért.

A szülönek nem kellene azon törnie a fejét, hogy meggyözze magát arról, hogy a pszichológus hülyeségeket csinál, hanem inkább hagynia kellene, hogy segítsen a gyereken.

A szülö feladata az lenne, hogy a gyereket megvédje, szóljon az iskolában, menjen a gyerekért, hoyg nem tudják megtámadni a nagyobb gyerekek - mert EZ az ö dolga, a gyerek lelkivilága meg a pszichológusé.

Én jártam 6-7 évesen pszichológushoz, és segített, egyértelműen. Az volt a problémám, hogy éjjelente bepisiltem. Miután kizárták a szervi okokat, elvittek pszichológushoz. Ha jól rémlik, 1-2 hónapig jártam, aztán el is múlt a probléma.

Kellet rajzolnom is, meg beszélgetni is, bár inkább játék közben. Nagyon szerettem oda járni, imádtam ott játszani, beszélgetni :) Ami nagyon megmaradt, az a világépítő, ezt most is használják a gyerekpszichológusok, egy nagy tepsibe szórnak homokot, és a készletben található rengeteg elem segítségével olyan világot készít a gyerek, amilyet csak akar. Van benne fából tavacska, házak, kórház, iskola, kerítés, fák, mindenféle. Emlékszem, készítettem egy nagyon klassz várost, tóval, gyümölcsfákkal a város szélén, sok sok házat, de iskolát nem raktam bele, és meg is mondtam, hogy az én városomban nincs iskola, mert amit kell, azt a gyerekek megtanulják a szüleiktől, és egész nap van idejük játszani emellett :)

Meg volt egy nagy "tornaterem" az alagsorban, ott is voltam egyszer, mindenféle eszközzel. Bordásfal, kötél, marha nagy szivacs építőelemek, trambulin, mindenféle méretű labdák, tök jó volt :)

Hogy az általad vázolt esetben pontosan mit csinál a pszichológus, azt nem tudom, én sajnos - bár tanultam pszichológiát - nem értek hozzá, nem ez a szakmám. De segíthet abban, hogy a gyerek el tudja kerülni az ilyen helyzeteket, meg tudja találni a megfelelő megoldást. Vagy megmondja a szülőnek, hogy a gyerekkel semmi gond nincs, és ezek a nagyobb gyerekek valószínűleg ugyanúgy csesztetnek mindenkit, úgyhogy vagy az ő gyereküket vigyék el onnan, vagy ezeket a nagyobbakat kell máshová vinni, de amíg egy helyen vannak, addig nem lesz nyugalom.

Én egyetértek veled. Én is vittem a gyerekemet, mert nagyon ajánlották. 4 alkalommal voltunk egy magánrendelőben, ez összesen nekem 40.000 Ft-omba került. A nő nem mondott el semmit, hogy mit csináltak, mert a gyerek az ügyfél, és őt köti a titoktartás. Mondjuk ez érdekes, mert a pénzt azért én adtam. A gyerek elmondása szerint a nő mesét olvasott neki meg rajzoltak. Inkább hordom most rajzszakkörre meg színjátszókörbe. Sokkal olcsóbb, és ugyanúgy jól érzi magát, és legalább szocializálódik.

Egy évig hordtam aztán ingyen a Nevtanba egy nőhöz, ott is báboztak, meg meséltek. Őszintén szerintem a pszichológust kellett volna kezelni. Pl. megállapította, hogy kényszeres, tehát autista a gyerekem, mert azt mondta, hogy most inkább nem nyúlna a bábokhoz, mert kicsit meg van fázva, és nem akarja, hogy aki utána jön, és itt játszik, az elkapja. Ebből mondjuk valóban tök egyértelmű, hogy autista a gyerek, igen. Én azóta nem is keresek pszichológust, szerintem egyik sem normális.