A legtöbb anya (ill itt ugy tűnik) miért inkább a negatív "szankciók" alkalmazását tartja megoldásnak a humánusabb helyett, ha gyereknevelésről van szó?

A jutalmazás-büntetés rendszerének pont az a lényege,hogy a jót megerősíti,a rosszat lehetőleg visszaszorítsa!!

Ha te a rossz viselkedést is öleléssel,quasi jutalamzással reagálod le,szerinted hová fog vezetni??

Azért megnézném,ha ezt analógikusan alkalmaznánk a felnőttek viselkedésére!

A szándékos testi sértéeért vagy közúti veszélyeztetésért vajon hány ölelés járna a bűnelkövetőnknek???

Szerintem erről tisztán véleményt csak akkor mondhatsz, ha az összes gyereked elmúlt mondjuk 30 éves.

A kellős közepén biztos, hogy nem mennék ebbe bele a helyedben.

Minden gyerek más, minden szülő más.

Az én fiam 5 éves, arról tudok neked írni, ami MOST van.

Hasonló elvekkel gondolkodtam, mint Te, ittam Vida Ági szavait. A pofonnal nem értek egyet, soha nem tudnám megütni, nem vagyok az a típus.

Üvölteni szoktam, és büntetni is.

Régen persze nem, próbáltam én is elterelni, kedves lenni. Ez működött is, amíg kb. az volt a vita tárgya, hogy kék vagy piros zoknit akar felvenni. Most 5 évesen már kicsit keményebb vitákat nyom, és mondhatom, hogy ha nem keményítek be, akkor úgy a fejemre nő, mint a fene. KOnkrétan leszarja, amit mondok, és ő nem egy rossz gyerek alapvetően. Ha picit engedek, azonnal lazul ő is, úgyhogy nálunk bizony van sarokba állás (kb. fél percre), van bizonyos dolgok megvonása. Sosem azonnal, nem üvöltök, mindig az van, hogy már jó előre elmondom, hogy ha folytatod, akkor ez és ez lesz. Ezután pedig többnyire még van lehetősége ezt párszor elcseszni. Számolni szoktam, és mondjuk a 3-ra jár a bünti. Semmit sem érnék azzal, ha szépen elmagyaráznám, mert ugyan megérti, már tök jól meg lehet vele beszélni mindent, de erősebb a vágya, hogy mégis megtegye azt, amit kitervelt.

Én hiszek abban, hogy nagyon fontos a szeretet, a nyitottság, de pont ugyanolyan fontos egy gyereknek a szabályok felépítése is, mert az ad neki biztonságot.

Nekem még csak 8hónapos a gyermekem de egyet értek az előttem szólóval.

Értem a kérdezőt is, mivel tényleg vannak olyan szülők/felnőttek akik mindent elítélnek ami új vagy más, mert amit régen csináltak az bevált, vagyis csak azt hiszik hogy bevált és nem gondolnak bele hogy mélyebben, nem láthatóan milyen gondokat okoztak (ez legyen akármi nem konkrétan a nevelés. Pl.: most nagyon téma a fürdessük vagy ne fürdessük minden nap. Az egyik a másikat elítéli mert csak az lehet jó amit ő vagy a régi háziasszonyok alkalmaztak mondván hogy nem halt bele senki. Nagyon utálom ezt a mondatot)

De a humánus nevelés sem jó mindig, mivel lehet hogy a gyermek lelki világa nagyon ápolt, de a mai világhoz már ennyi nem elég. Muszáj megtalálni a középutat mivel annyi veszély leselkedik rájuk amitől meg kell óvni! Meg kell tanulnia hogy a tetteinek következményei vannak, nehogy valami olyat csináljon ami rosszul végződik.

emellett a szülőknek is annyi gondjuk van hogy elég nehéz kordában tartani az indulatait és a ppofonvágára való kényszert legyőzi, de az üvöltést már nem...

De emellett akinek sikerül megbirkózni az indulataival, és sikeres ez anevelési módszer annak gratulálok :)

Nem kellene ezt elítélni még akkor sem ha úgy látszik hogy 4-5évesen neveletlen.

Pl.: van egy nép, köztünk él több országban, nem szeretném megkülönböztetni...a vallásuk kicsit másabb mint a keresztény, de hasonló.

Szóval náluk az a megszokott hogy nem szólnak rá a gyerekre csak ha nagyon muszáj és náluk ez nagyon is bevállt módszer!! A kisgyerekek nagyon rosszak, de kmasz korukra olyan neveltek lesznek hogy rácsodálkoztam.. meg is jegyeztem hogy leget hogy ilyen rossz gyerekből ennyire jólnevelt felnőtt váljon?!

Csak itthon ezt nem tudják így kivitelezni, vagy csak elítélik előre z ilyen szülőt és még nem volt ideje ennek a módszernek kibontakozni!!!

Először is, itt a válaszolók nagy többsége szerint a pofon rendben van, az életben meg sosem találkozom ilyen emberekkel, a szüleim és mi se vagyunk ilyenek, se a barátnőim.

Vida Ágnesre meg nem hallgatnék, mert undorító, hogy mennyire nyomatja ezt az anyai mártírszerepet a blogján és a fb-on is. Persze, Magyarországon erre van igény, de...szerintem nem oké konzerválni is ezeket a viszonyokat és nevetni azon, hogy "anya elfárad, apa tévézik". Nem vicces.

Úgy gondolom, hogy megfelelő arányban kell alkalmazni a különböző nevelési módszereket. Mondjuk én tanultam pszichológiát, és az különösen megmaradt bennem, hogy a jutalmazás hatására sokkal inkább rögzülnek a dolgok, mint a büntetés hatására, illetve ha egy bizonyos viselkedést, teljesítményt jutalmazunk, akkor ez a viselkedés már belső késztetéssé válik. Különösen akkor, ha nem azt mondjuk, hogy ha így és így viselkedsz, akkor kapsz valamit, hanem az elvárt viselkedés után jutalmazunk, amikor a gyerek magától viselkedett helyesen.

Ettől függetlenül viszont én úgy gondolom, úgy tapasztalom, hogy vannak olyan dolgok, amiket muszáj valamilyen formában büntetni. Például a nyolcéves fiamnak van egy kedvenc játéka a számítógépen, viszont ha azt tapasztalja, hogy más játékosok csalnak, és neki nem sikerül miattuk teljesíteni a célját, akkor csapkod. Megbeszéltük, hogy nem így kell levezetni a feszültségét, és hogy ettől mások nem fognak kevésbé csalni. De ha a figyelmeztetés ellenére tovább csapkod, akkor gép kikapcs, és nincs játék. Használ, mert egyre kevésbé csapkod ;)

Az meg, hogy a szülő mennyire kiabál, vagy nem kiabál a gyerekkel, szerintem sok esetben inkább habitus kérdése. Én speciel amúgy is hangosan beszélek, ha még meg is emelem a hangom, akkor az már külső szemlélő számára üvöltözésnek is tűnhet, de az alap hangerőmhöz képest nem olyan nagy váltás ám. Ettől a gyerek sem érzi magát megfélemlítve, csak tudja, hogy "na hoppá, anyunak fogytán van a türelme, talán nem kéne tovább feszíteni a húrt". De én örülni is hangosan szoktam, meg úgy általában, mindent hangosan csinálok :D

Én azt olvasom ki, hogy nem a büntetés ellen van a kérdező, hanem az autoriter, hatalommal visszaélő büntetési formák ellen. A kettő nem ugyanaz.

Ugyanazt a nem kívánt viselkedést lehet "büntiszékre" ültetéssel, vagy jutalommegvonással is büntetni, meg pofonnal is. A kérdező szerintem ez utóbbit kifogásolja.

Ráadásul a pofont ritkán követi magyarázat, vagy a rossz viselkedés helyett más alternatíva felajánlása (ha mérges vagy, akkor ne engem üss, hanem inkább szaladj két kört).

Neked van gyereked? Van bármiféle tapasztalatod azon kívül,hogy Vida Ágnest és egyéb idiótát veszel alapul?

A gyereknevelés nem olyan,hogy na ez van leírva így kell csinálni. A gyerekek is különbözőek és a szülők is,nincs két gyerek akinél pont ugyanaz a módszer jön be. Van akinek azt mondod kicsikém nem szabad kimenni az útra mert elüt az autó,és nem megy ki,van akinek ha 20szor elmondod sem érdekli,mert tapasztalás alapján tanul pl a fiú gyerekek nagyrséze,de nem várhatod meg még elüti egy autó,és más módszer kell. Van akinek kell a büntetés, a popsira legyintés,kamaszként egy-egy pofon nevelő célzattal,és itt nem rendszeres verésről van szó,mert az nem ugyanaz. Van olyan gyerek akinek azt mondod azért kell rendet rakni,hogy ne lépj rá a játékokra,hogy szép legyen a szoba stbstb és Ő ettől máris mindig rendbe teszi miután játszott,de ez nagyon kevés kivétel,van akinél el kell pakolni zsákba hogy végre megértse ha mindent szanaszét hagy akkor bizony elteszed a játékokat. A hisztinél nem az üvöltés a megoldás.de nem tudhatod a szülőnek mikor jön el az a pont,hogy kifakad,hiszen ember aki nem tökéletes. Nem a neten kell olvasgatni,hogyan nevelj gyereket,szülj egyet és majd rájössz.

Missziót, komolyan? :)

És miféle alapod van ahhoz, hogy bárkit is felülbírálj, hatalmas élettapasztalat, netán szakmai tapasztalat? Ne értsd félre, nyilván nem támogatom a verést, de azért ez a megfogalmazás, amivel te itt előállsz, nem semmi. Vagyis, hogy kioktatsz más szülőket, mert te tudod. Sajnos az a helyzet, hogy minden gyerek és minden szituáció más, nem jöhet be mindig ugyanaz.

De legalább megvan a napi provokáció is.