Más kisbabás anyukák is éreznek így? Hogyan lehet ebből kijönni?

7 hónapja szültem. Nem tudok magammal megbarátkozni. Úgy értem, bár soha nem voltam egy önbizalombomba, de azért ha szépen felöltöztem és felraktam egy szolid sminket, máris jobban éreztem magam. Karcsú voltam, feszes ahol kell, hosszú szőke hajam volt. A munkám miatt mindig ápolt és elegáns voltam. Szépnek mondtak az emberek.

Aztán jött a terhesség. Nem mertem szőkíteni a baba miatt, befestettem az eredeti sötét barna színére. Aztán jött a szülés utáni nagyon durva hajhullás, ami még mindig tart, le is vágattam. Híztam 15 kg-t, amiből mostanra már csak 4 maradt, de hiába nem vagyok kövér, már nem vagyok karcsú és feszes, hanem olyan semmilyen.

Ugye a játszóra, nem fogok kosztümöt venni(tán rám se jönnének a régi szűk fazonok a szekrényben), kényelmesen öltözöm.

Rettenetesen rosszul érzem magam a bőrömben. Utálok tükörbe nézni. Van, hogy nézem magam és nem hiszem el, hogy ez én vagyok. Mai napig sokat éjszakázom, nyúzott az arcom, táskás a szemem és egyszerűen megrémít a tükörképem. Csak nézem és úgy érzem, egy másik ember néz vissza rám. Nem tudom pontosan leírni. A lényeg, hogy már gyűlölök emberek közé menni. Lassan a kicsivel is utálok lemenni emiatt. Régi ismerősökkel, kollégákkal kerülöm a kapcsolatot, mert szégyellem magam. Férjem előtt is, a szextől is félek, mert az van bennem, hogy nem ezt a nőt vette el, hanem a karcsú szőke hosszú hajút. Ugyan miért tetszenék neki, hisz én is utálom ahogy kinézek...Más is érzett ilyet szülés után? Elmúlik? Mit tudok tenni, hogy elfogadjam magam?