Az baj, ha nőként nem fegyelmezem annyira a gyerekemet?

10-es és többiek, akik a "következetességet" mondják. Ez olyan helyzetben jó, amikor mindkét félnek egészséges a gyermeknevelésről alkotott nézete. De van, hogy a szigorúbb fél túl szigorú, már-már betegesen. Akkor is inkább az ő lelkivilágát féltsük?

Nálunk ez volt. Apám betegesen szigorú volt. De tényleg. Minden apróságért vert, olyan dolgokért ordítozott, hogy volt egy szösz az ágyon, meg hogy megeresztettem egy viccet róla. Sőt olyan is volt, hogy bejött a szobámba suli után rögtön, hogy miért nem tanulok már (színötös tanuló voltam), kulturáltan megmondtam, hogy fél óra múlva elkezdem, szeretném előtte megnézni a sorozatot... erre úgy elverte a karomat telefonkönyvvel, hogy nyáron hosszúujjúban kellett iskolába járnom, mert annyira tele volt zöld foltokkal. Ha rajta múlt volna, sehova nem mehettem volna, járhattam volna rongyos ruhában is, amikor nem voltunk csórók, mert az is jó...

Nem mindig olyan könnyű leválni meg vitázni. Anyukám otthon elég konfliktuskerülő alkat, és inkább apukám háta mögött engedett meg nekünk apróságokat (pl. hogy ehessünk a szobában tanulás mellett csokit). Ez sztem még mindig inkább a jó megoldás, mint az, hogy akkor ne sértsük meg az apa férfiúi becsületét, és cesszük el a gyerekek életét teljesen... Itt ugye csak annyi a kérdés, hogy tudni kell a mértéket, hogy mi az, ami még nem kapat el egy gyereket.