A nők nagy része így "működik" a kamasz fiukkal kapcsolatban?

Nyilván a gyerek az első, de nem ilyen extrém módon.

Persze kérdés, nem túloztál-e.

Tudok házasságrol ahol a nőnek volt ket gyermeke előző kapcsolatábol.ahogy felnőttek a gyerekek, folyamatosan lehuzták a nevelőfatert hol műkörömre kellett pénz hol síelő táborra ez mellett részegeskedtek, meg buktak össze vissza a suliban, a lámy mindenkivel lefekudt, a szülőknek visszabeszéltek. Mondhatni ez tette tönkre a házasságot mert a ferfi nem akart a nevelesbe beleszolni, el se fogadták volna az anya mindig a gyekekeket védte, holott őt sem kímélték.

Elváltak nagynehezen megoldódott a lakhatásuk es azota nyugalom van.

De ismerek olyat is aki gyermekét (20 eves lány)kidobta az uj pasi miatt, mert a pasinak nem tetszett hogy ők etetik, a nő meg amugy is betegesen feltekeny volt a pasira...

Ez így nem normális.

Nekem még nem kamaszok. Így szvsz jobban függnek tőlem.

Ennek ellenére elsőre tisztáztam, hogy én keresek párt magamnak, nekem kell hogy megfeleljen. Véleményük lehet, beleszólásuk nincs.

Összeköltözés előtt őket is kérdeztem, rá is bólintottak.

Azóta volt egy-egy halovány próbálkozás (ilyen ne szólj bele nem vagy az apám típusú), de ezeket tőből fojtom el. Elvárom, hogy szót fogadjanak a páromnak.

Egy család vagyunk. Volt mikor kiakadtam én is, hogy nem ők választják a szülőket. Ma s (nevelő)apjuk cserélnék le, holnap meg engem!? Mert akkor kezdhetnek helyből új anyut is keresni.

Vannak súrlódások, néha az egyik félre kell hatni, néha a másikra.

Természetesen a gyerekek az elsők. Ha a párom kezet emelne rájuk, mehetne amerre lát.

Ez se másabb, mint amikor a vér szerinti szülő ellen lázonganak. Akkor se válik el az ember a férjétől.

Ne hagyd hogy a fejedre nőjjön. S kissrácnak fáj, hogy anyun osztozni kell, aki eddig a rabszolgája volt. Ha nem sikerül a pároddal rendezni a helyzet, és sosem áll ki érted, érdemes lépned.

Elsőként közlöd, hogy vele vagy kapcsolatban, de a gyerekkel nem. Így ha lehet, vele kerülöd a kapcsolattartást.

Ha együtt éltek, ez szinte lehetetlen.

Ebben az esetben költözz el. Ha akarod a nőt, találkozgassatok nálad. És végig legyen egyértelmű, hogy a fia a ludas.

A nőnek kell lépnie és elrendeznie ezt a szitut, te sokat nem tehetsz.

Igaz én 17 éves voltam amikor anyámnak új párja lett, úgy, hogy nem is tudtam róla és a megkérdezésem nélkül már itt volt. Rohadtul nem tetszett a dolog, egyrészt korlátozta a "mozgásomat", nem voltam rá kíváncsi, így csak a szobámban tudtam lenni. Másrészt a hobbimat sem tudtam tőle végezni, mert "hanggal" jár.

Tisztáztam az elején, hogy nem bírom, nem az apám, soha nem is lesz és nem parancsolhat nekem, de meg se próbálja, mert rossz vége lesz neki.

Természetesen nem vártam el semmit tőle, se pénzt semmit. Egyszer kértem meg valamire, ami egy fuvar volt éjjel és meg tette, több nem volt.

A saját apám fizette a rezsit, így segített és 17 évesen már dolgoztam annyit amennyire volt időm, így viszonylag magamat is elláttam anyagilag.

Azóta szerencsére nincsenek együtt anyámmal, későn jött rá, hogy rossz ember, én már az elején éreztem, hogy valami nem stimm vele.

Egy időben külön is mentem, anyám nevelt végig 17 évesen elhagyott...pár hónap után meg jött vissza.

Félreértés ne essék, ha egy normálisat fogott volna ki, nem lett volna vele problémám. Ha tudatja velem, hogy van valakije, nem lett volna vele problémám. Ha megkérdezi, hogy ide költözne, mi a véleményem, nem lett volna problémám.

Akkor lett volna időm cselekedni, hogy még pár hónapot se kelljen együtt élnem egy idegen faszival, mert lehetőségem lett volna rá, hogy vagy én vagyok ők költözzenek. Az emberkének volt háza, nekem meg ott volt apám ahova tudtam volna menni, de az sem lett volna teljesen megoldás. Szeretek egyedül lenni, szerencsére most már egyedül is vagyok. Nagy ház, anyám itt lakik, de nem nagyon zavarjuk egymást, így mindenki tudja tenni amit akar.

A kamasz az anyjával is kamasz, vagyis időnként flegma, néha pimasz, néha a fellegekben jár, néha meg utálja az egész világot. Nehéz kor mindenkinek, de a kamasznak a legnehezebb.😔 A harmadik gyerekemmel élem át épp most ezt az érzelmi hullámvasutazást, nem egyszerű helyesen kezelni, pláne, ha apu nincs a képben.

Egy anyának a gyereke az első, főleg, ha gyakorlatilag egyedül viseli a felelősséget érte. Ezt el kell fogadni, ugyanúgy, ahogy elvált apukák új párjának is el kell fogadni az előző kapcsolatból származó gyerekeket. Távolról sem jelenti viszont azt, hogy a "gyerek az úr", " normális" családban sem az. Felnőttként tőled viszont elvárható, hogy képes légy kezelni a helyzetet, téged már nem sújtanak a kamaszkori problémák, beszélhetsz anyukával és a gyerekkel is, meghúzhatod a határokat- annak hangsúlyozása mellett, hogy megérted ezt a nehéz időszakot.

Egyébként meg ez sem tart örökké, hála Istennek.😀