Mit kéne tennem? Hogyan tovább ebben a kapcsolatban?

Fél év „se veled, se nélküled” (nem tudom máshogy megfogalmazni, pedig lehet, nem ez a megfelelő kifejezés) után megkérdezte, hogy nem akarok-e a tényleges barátnője lenni. Nem tudtam, mit kéne válaszolnom.

Hónapok óta van közöttünk valami. Addig barátok voltunk, de aztán elkezdett az egész már sokkal többről szólni. Mégis, csak szerencsétlenkedés követett szerencsétlenkedést, és szerettem, de nem akartam hivatalos kapcsolatot. Úgy tűnt, ő sem. Abban a hitben voltam, hogy mindkettőnknek megfelel ez a „barátságnál kicsit több, de nem kapcsolatképes szerelem” dolog. Most viszont úgy néz ki, mégsem. Ugyanis pár héttel a suli vége előtt megkérdezte, hogy nem akarnék- e egy szinttel feljebb lépni. Nem tudtam konkrét választ adni, azt kértem, adjon időt szeptemberig. De az óra ketyeg, és egyszer majd válaszolnom kell. Kérdés, hogy mit.

Minden egyes nap beszélünk, tudja a legnagyobb titkaimat, már vagy két éve megy ez így, és úgy érzem, nem lenne tisztességes ezek után nemet mondanom neki. Mindig mellettem állt, de nem tudom, hogy „élesben” működnének-e a dolgok. Ő azt mondja, örökké engem fog szeretni, és én vagyok az „igazi” de én nem érzem ezt… Kedves, rendes fiú, közel áll hozzám, de nem tudom, boldog lennék-e egy komolyabb kapcsolatban vele.

Van az énjének egy része, amit nem tudok elviselni! De az van, hogy valahol szeretem. Hogy nem tudok nélküle élni! Ott volt a legnehezebb időszakaimban is, támogatott, mindig, minden helyzetben elértem, és ő is engem. Nagyon erős kötelék van közöttünk. Szerettem ezt a kapcsolatunkat, ami a maga tisztességtelen formájában volt tisztességes; tudtuk egymásról, hogy egyetlenek vagyunk a másiknak, de mégis volt egy kis szabadságérzetünk. Nem tudom, jól érezném magam egy szinttel feljebb, de egy szinttel lejjebb lépni képtelen vagyok! Mit kéne tennem? Segítsetek kérlek!