Mennyi ismeretség után vállalnátok közös gyereket?

3 év után. Nem vagyunk házasok.

21hkm (20N)

Évek. Min. 2-3 év.

Én és a férjem 15 évesen jöttünk össze. 10 év múlva született az első gyerek.

40/N.

2 éve vagyunk házasok,3 éve járunk v hogy is mondjam.:)) 7 éve ismerem.4 hetes a gyerekünk

29N 37F

Első gyerek:

2 év együtt élés +2 év hàzassàg,5. évben született a gyerek,még ebben az évben elvàltunk(apuka meggondolta magàt hàzassàg és gyerek ügyben,megcsalt)

Màsodik

Fél év együttélés utàn eljegyzés+ 1 év és eldöntöttük,hogy jöhet a baba. Most született összesen 3 év együttélés utàn. Nagyobb a szerelem,mint volt,tervezgettjük a következőt.

Nem tudom min múlik,de az biztos,hogy nem tudod kiismerni a màsikat. Nemhogy pàr év alatt,de sosem. Ezért felealeges 10éveket vàrni,mert egy nagyon hosszú kapcsolat is tönkre mehet. Sokan vàlnak el pl 10-20-25 év utàn is.

mi megismerkedésünk után 7 évvel vállaltuk az első gyereket. nagyon szerencsések vagyunk, mert korán találkoztunk és papírforma szerint alakult az életünk. értsd ez alatt: összeköltözés, saját lakás, házasság, gyerek... :) nagyon megtépázta még így is a baba a kapcsolatunkat, egy éves koráig válságban volt, én biztos voltam benne, hogy elválunk. aztán helyrejött. most 15 éve vagyunk együtt, most várjuk a második babát. most annyival könnyebb lesz talán, hogy fel vagyunk rá készülve.

szerintem nem az a kérdés, hogy "mit lehet így elbaszni" hanem hogy miért nem lehet helyrehozni? sok ismerősömnél azt látom, hogy működhetett volna, ha igyekeznek, kitartóbban próbálkoznak ahogy mi is

Mi most vagyunk együtt 3 éve, úgy 2-3 év múlva lesz aktuális a babaprojekt.

De szerintem nem csak idő kérdése. A párom évek óta alig várja hogy végre apa lehessen, és én úgy hiszem jó apa lesz. Nyilván ott derül ki élesben sokminden, de sokat beszélgettem vele erről és többnyire egyetértünk. Szeretne aktívan részt venni a babázásban, nem csak tőlem fogja elvárni, hogy szolgáljam ki őt is meg neveljem a gyerekét, mint ahogyan a hagyomány diktálja.

Én még senki mással nem találkoztam akinek mernék szülni, szóval, ha most biztosan tudnám, hogy 10-15 év múlva elválnánk valamiért, akkor is vállalnám a gyereket vele, mert tudom hogy egy gyerek nála jobb apát nehezen kaphatna. És egy esetleges válás után is becsülettel tartaná a kapcsolatot a gyerekkel, és nem dobná velem együtt.

Egyébként nem valószínű hogy válni fogunk de szeretem átgondolni a legrosszabb eseteket is.

Sőt ha fél év után csúszott volna be a gyerek, akkor sem azon aggódnék hogy elhagy-e (mint oly sokan az ismerőseim között), hanem azon hogy a gyereknek megfelelő hátteret tudjunk biztosítani.

Szóval szerintem aki olyan az kezdettől fogva alkalmas, persze nem árt kiismerni a másikat. Én úgy 3 évtől tartom optimálisnak.

3 hónap után költöztünk össze. A 2. évfordulónk előtt 2 hónappal fogant a fiúnk. Most vagyunk 9 éve együtt, úton a 2. gyerkőc, jövőhéten esküvőnk lesz.

Tervben van még 3. is.

Voltak hullámvölgyeink, de szeretjük egymást és már az elején megfogadtuk, hogy mindig mindent megbeszélünk és együtt képesek vagyunk mindent megoldani. Eddig szerencsére bevált, remélem ez így is marad.

Szerintem egy kapcsolat ott meg tönkre, hogy ellaposodik, belekerül az ember a mókuskerékbe, és hagyja a dolgokat menni a saját útján, nem harcol a kapcsolatért. Pedig a mindennapokban is meg kell találnunk egymást, meg kell hallgani a másikat, törődni kell egymással és a kapcsolattal is.

Szerintem nem érdemes éveket számolni, inkább a kapcsolat minőségén múlik.

Nekünk soká lett gyerekünk, 17 voltam, mikor megismerkedtünk, 24, mikor összeházasodtunk, 29, mikor megszületett a kisfiunk. (Most itt tartunk.)

Előtte sem gondoltam, hogy vele nem vállalok, csak én ilyen későn érő típus vagyok, eddig nem akartam, éltük világunkat, utaztunk-kirándultunk-felfedeztünk, stb.

Elsö férjemnél 6 év után sem akartam gyereket.

Miért mentem hozzá? Mert egy jó ember volt, és az egész életemet azzal éltem le, hogy anyám csak azt hajtogatta, hogy nekem rossz a természetem, úgy sem vesz el senki feleségül... Habár egy igen szép és jó alakú lány voltam, jól kerestem is, még is nehezen ment a párkapcsolat találás(habár rengeteg fiuval jártam, de még sem találtam meg az igazit). ìgy azt gondoltam, ha már ott ez a jó ember szerelem nem is kell. habár azt sem éreztem, hogy családot kellene alapítanunk.

Aztán jött a nagy Ö, befutott az életembe, és elsö látásra szerelem volt mindkettönk részéröl.

Már az elsö együttlét után beszéltünk arról, hogy a védekezésnél mindig vannak x % esély a gyerekre, és egyértelmüen mindketten akartuk volna...

Majd elváltam, és a párommal (aki most már férjem), 1,5 év után kezdtünk el próbálkozni a gyerekkel, csak közben munkahelyet váltottam .... ìgy 3,5 év után jött az elsö lányunk.

Azóta is imádjuk egymást és van 2 lányunk, szerelem mindig megvan 9 év után is.