Vállaljunk úgy még egy gyereket, hogy fogalmam sincs mikor meg mit fogok dolgozni, ha óvodás lesz?
Vázolom nagy vonalakban.Férjem vezető beosztásban dolgozik,sokat,keveset van itthon,de amikor igen,azt tartalmasan kihasználjuk.4,5 éves a fiúnk,most lett ovis,asztmás,ezért nem volt neki javasolt,egyszer elkezdtük,nem bírta a közösséget,még most is rengeteget beteg,de a pulmonológus szerint 1-2 év és kinövi.Én jelenleg tanulok,és még tanulni is fogok két évig.Ez a szakma,és az ezen kívüliek is csak olyanok ami több műszakos munkarendben végezhetőek,tehát nem gyerekbarát időben.Mire elvégzem a sulit,a gyerek 6-7 éves lesz,könnyebb lenne a munka,valahogy megoldanánk.A férjem viszont rágja a fülem egy kistesóért. Én eddig mereven elzárkóztam a dologtól,mert szeretnék dolgozni,úgy érzem ha most bevállalnánk 2 év múlva még egyet (addig nem lehet,a suli meg a gyakorlat miatt) akkor ki tudja mikor tudnék dolgozni,úgy hogy semmi segítségem nincs,illetve nem lesz,mert anyukám azt mondta egy gyerekkel még elbír,de kettővel nem,szóval ez kilőve,meg amúgy is dolgozik ő is még.Barátnőm szerint túl reagálom,majd lesz valami,éhen meg nem halunk.Másik barátnőm szerint önző vagyok.Sok időnk nincsen,én 34 vagyok,férjem 39.
Lehet ez piti problémának hangzik,de most üljek itthon a gyerek 12 éves koráig? Mert ma ezt tudom elképzelni vagy azt hogy én dolgozom,a gyerekeket meg a babysitter rendezi.És ezt sem akarom.
Én így bevállalnám, de nem vagyunk egyformák. Azt nem értem, miből gondolod, hogy nem lesz munkád. Most azért tanulsz, nem?
Meg miért lennének sitterrel? 5-6 óráig nyitva vannak az óvodák, iskolák. Ha olyan a műszak, az apjuk már csak hazaér, vagy nagymama, amíg valaki átveszi. Többezren megoldják, van aki egyedül. Én is egyedül vagyok, mert a férjem sokat dolgozik, én is dolgozom.
De egy a lényeg, csak akkor vállald, ha szeretnél még egy gyereket, senki nincs a helyedben. Te tudod, mit bírsz.
"...én eddig mereven elzárkóztam a dologtól,mert szeretnék dolgozni,úgy érzem ha most bevállalnánk 2 év múlva még egyet (addig nem lehet,a suli meg a gyakorlat miatt) akkor ki tudja mikor tudnék dolgozni,úgy hogy semmi segítségem nincs..." Ennyi.
A férjed könnyen ugrál, végülis a Te munkádból, karrieredből, életedből készül feláldozni x évet, nem a sajátjából. Az meg, hogy hány ezren oldják meg, nem releváns! Meg kellene nézni őket közelebbről, és beszélgetni velük... észrevenni, hogy mennyire lerobbantak, szétzuhantak, szerencsétlenek... a gyerek lett életük egyetlen célja és értelme, és hogy ne kelljen szembesülni azzal, hogy a világon semmit nem tudnak felmutatni - ebből adódóan önbizalmuk nulla -, és hogy ők maguk az évek során megszűntek létezni, csak a gyerekekért és a férjükért éltek, ezért magasztalják, misztifikálják a gyereket is, és az anyaságot is. Így lesz a világ legtermészetesebb dolgából - a szaporodásból - gyerek helyett "kis csoda"... stb...
Kicsit elkanyarodtam, bocsi.
Én a helyedben feldobnám a férjemnek, hogy menjen ő gyedre a második gyerekkel (fejlettebb országokban ez bevett szokás, csak nálunk nem látják ezt a lehetőséget, pedig adott). Az egyetlen dolog, amit Te meg tudsz csinálni, és ő nem, az az etetés. Minden más gyerekkel kapcsolatos dolgot ő is meg tud csinálni, az etetést meg fejéssel simán meg lehet oldani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!