Vállalnátok gyereket ezzel a felfogással?
Alapjáraton nagyon nem szeretem a gyerekeket. Hamar fel tudnak idegesíteni, nem szeretem megfogni őket, ha megkérnek hogy vigyázzak egy gyerekre, akkor is kellemetlenül érzem magam. (nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy gyerek nélkül akarom leélni az életemet)
Ha nekem lesz, őt gondolom szeretni fogom, és úgy fogom nevelni, hogy ha hisztizik akkor csak azért se kapja meg stb. Azokat a gyerekeket szeretem, akik olyan kis okosak, értelmesek, csendben játszanak, szeretnek beszélgetni, értik azt a szót, hogy "nem". Ha ilyen gyereket szeretnék, akkor neveléssel elérhető? Így vállajak gyereket, vagy várjak még, amíg megváltozok?
Egyetértek hármassal.
Nyilván az csak a nevelésen múlik, hogy egy gyerek alaptermészete milyen lesz, mennyire lesz követelőző, "hisztis", akaratos, vagy épp szófogadó, csendes. De ahogy neked is vannak jobb és rosszabb periódusaid is, úgy egy pár éves gyerektől sem várhatod el, hogy bármi is történik, mindig szófogadó legyen és mindig el legyen magában. Neked is rossz napod van, ha nem aludtál eleget, nem tudtál enni és mardos az éhség, elszakad a kedvenc ruhád (gyereknek tönkremegy a kedvenc játéka), vagy épp semmi kedved kimozdulni, de muszáj dolgoznod, találkoznod vkivel. Ezeket az alapvető emberi tulajdonsgokat nem tudod senki en sem kikapcsolni.
Az persze nevelés kérdése viszont, ha egy gyerek folyton hisztériás rohamot kap, ha nem nézheti állandóan a bogyó és babócát, vagy nem kapja meg azonnal a csokit, amit ígértek neki. Csak különbség van amúgy hisztis, neveletlen és nevelt, épp csak rossz napja van gyerek között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!