Ti mindenhova autóval furikázzátok a gyereketeket, vagy tömegközlekedtek is?

Én a gyerekkel gyalogoltam 2-3 km-es távolságig, sem autót nem használtam rendszeresen (kivéve, ha betegen orvoshoz kellett vinni), sem a tömegközlekedést.

Ha kicsi gyerek volt - 2 év alatt -, akkör öt babakocsiba tettem, késöbb már jött velem minden probléma nélkül.

Nekem nincs jogsim, így gyalog, biciklivel vagy busszal közlekedem a gyerekekkel.

A férjem közelre, pl. reggel az iskolába elsétál velük, ha utána nem rohan dolgozni, de ennél messzebb csak kocsival hajlandó.

Együtt biciklizni kirándulás jelszóval szoktunk, nem mindennapi ügyeket intézni.

Mindenhova kocsival, mondjuk városban lakunk.

Mar 2x buszoztunk, csak ugy ..nagyon élvezi most tervezünk egy vonat utat is... 3 eves...

Alap a kocsi, utálom a tömegközlekedést..pár ev mulva neki se lesz nagy élmény 😀

Szia! Jót mosolyogtam az „egzotikus szörnyön”, és bizonyos szempontból igazat adok neked, az pl. elég beteg dolog, hogy pár utcányiról is kocsival viszik a lurkót hozzád, meg hogy nem mehet a gyerek a sarki boltba.

Hozzáteszem, hogy mi a fővárosban lakunk, én nem vezetek, a BKV-t meg utálom (tömegiszonyom van, mi tagadás), így legtöbbször olyan útvonalat választok, hogy gyalogolni tudjunk. Persze igen sok helyre mi is autóval megyünk. Inkább indulok korábban valahová, ha kell. (Nyilván van, hogy nem lehet kikerülni a tömegközlekedést.)

Mindemellett azt figyelembe kell venned, hogy a szülői félelmeknek van alapjuk. Persze a mi gyerekkorunkban is voltak aberrált emberek (nem egy „mutogatóssal” találkoztam magam is kislányként), viszont az tény, hogy ma a netnek köszönhetően virágzik az ember- és szervkereskedelem, ami viszont 20-30 éve még nem igazán volt jellemző. Extrém példának tűnik, pedig nem az: gondolj csak bele, ma ha egy gazdag külföldi gyereknek vese kell, simán lehet, hogy akár hazánkban talál olyan embereket, akik hajlandók jó pénzért egy megfelelő donort keresni és szerezni neki. (Ajánlom az alábbi cikket a „dark web”-ről: [link]

Nem véletlen az sem, hogy komoly kampányok szólnak arról, hogyan készítsük fel a gyereket arra, ha egy idegen (pláne egy autóból) megszólítja az utcán azzal a dumával, hogy a „szüleid kórházban vannak, engem küldtek…”, vagy hasonlók.

Nyilván mindenre fel lehet készíteni a gyerekeket, és hülyeség ezért nem engedni sehova gyalog, de sajnos szülőként én is azt érzem néha, nagyon nehéz ezt úgy kommunikálni, hogy ne paráztassam, hanem egészséges gyanakvást ültessek csak el benne.

Abba is érdemes belegondolni, hogy mikor mi gyerekek voltunk, nem volt azért ennyi autó sem a családokban (más téma, de számomra rejtély, hogy ebben az országban hogy lehet ennyi embernek többmilliós kocsija, miközben folyton sír mindenki, hogy nincs pénze :)), a szülők sem autóval jártak munkába. Most reggelente a környékünkön komoly dugó van amiatt, hogy „csak egy pillanatra megállok, és kidobom a gyereket a sulinál munkába menet” felkiáltással több száz autó torlódik az iskolák előtt…

Úgy látom, a linkem nem működik, megpróbálom még egyszer: [link]

Ha most sem jó, és érdekel a téma, keress rá az „internet sötét oldala” kifejezésre, és megalálod a HVG cikkét.

3 éves a fiam, mindenhova kocsival megyünk. Sétálni és biciklizni szabadidőben szoktunk.

15ezres városban élünk, katasztrófa a tömegközlekedés, és drága is.

Mindkettőnknek van kocsija, azzal járunk dolgozni is.

Amikor jó idő van, és férjem szabadnapos, akkor biciklivel viszi haza a gyereket a bölcsiből. Én mindig munkából hazafelé megyek a gyerekért, így mindig kocsival viszem.

Bolt csak kicsi van a közelben, sose járunk oda, heti 1x bevásárolunk a Tescoba, vagy Aushanba. Kocsival.

Ha megtehetjük, miért baj?

Sajnos igenis arra kell nevelni a gyereket, hogy veszélyes a világ, annyi rosszat hallani.

Ha tizenéves lesz, akkor mérlegelem, hogy milyen a körülmény, környék, és a gyerek és attól fog függni, hova engedem és kivel.

Mivel a településünkön nincs járda, és a kocsik mellett az úton közlekedik a gyalogos, ezért még néha a felnőtteknek is veszélyes. Ha egy kamasz pl telefonozik séta közben, bele sem gondolok mi történhet. Szóval meglátjuk.