Az miért bántó, ha udvariasan megkérek egy ismerőst, hogy ne szóljon a dolgomba az én gyerekemmel kapcsolatban?

A 4-es válaszolónak van igaza.

Azért bántó, mert hiába az udvariassági formula a mondatban, sikít róla, hogy ez egy finomított formája annak, amit gondolsz valójában. Lekezelő bármilyen hangsúllyal mondod.

Természetesen, ha valaki már ezer finomabb elutasítás után sem ért a szóból, vagy semmi más nem használ, akkor egy ilyen mondattal elég konkréttá tehető, hogy rohadtul szálljon le rólad végre, mert nem érdekel a véleménye.

De ha egyszer igaza van? :) Tényleg az ő dolga s lehet, hogy többet ért hozzá. Én tuti megfelelő hangsúllyal mondanám, hogy a legvastagbőrűbbek kivételével mindenkinek lejöjjön a "hagyjál békén, amíg szépen vagyok" jelentés.

DE el tudom képzelni, hogy valaki tényleg udvariasan mondja. Hárítás, oké, szóval nem tündibündi aranyosság, de nem lekezelő, inkább helyretevő, figyelmeztető, hogy maradjon magának a delikvens. "Figyi, látom, elkapott a hév, de nincs igazad <3 s ez az én gyermekem, köszi szia" stílust hallok mögötte ilyenkor. Az én verzióm sokkal durvább, de utálom, ha beleszólnak a dolgomba.

Szerintem nem várnak ezek az emberek reakciót, mert akkor nem így mondanák, hanem kérdeznének. Ők meghallgatást várnak és engedelmességet. De, ezt te nem tudod nyújtani nekik, így szerintem felesleges belemenni vitákba.

Nálunk anyukám, anyósom és az idegenek szólnak bele a dolgokba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a férjem általában velünk van, így rajta is csattan az ostor és ő olyan ügyesen ki tudja ezeket a támadásokat védeni.:)

Anyukámmal (aki egyébként egy intelligens, felvilágosult, okos nő) nemrég össze kellett vesznem valamin és megmondtam neki, hogy vagy hajlandó meghallgatni, amint észérvékkel, kutatások alapján elmagyarázom, miért tesszük ezt vagy azt a gyerekkel, vagy akkor gondoljon bele, mennyire nem hat rám a bűntudatkeltés, hiszen a gyereke vagyok, ez dacreakciót vált ki.:)

Anyósom dolgait elengedem a fülem mellett, mert ő már idős néni (70+) és tényleg nem tudja, hogy mit beszél a babatermékekről, stb.-ről.

Az idegeneket viccesen szoktuk leszerelni. pl. megkérdezte egy néni tőlem a háziorvosnál, hogy megfázom-e ebben a kabátban? én meg mondtam, hogy ha igen, akkor legközelebb is találkozunk itt:))

28N

azért bántó, mert lekezelő és kiabál róla, hogy burkoltan elküldöd a p!csába.

ennél sokkal kevésbé bántó, ha azt mondod, hogy pl:

-Köszi az aggódást, mindig így öltöztetem fel.

-Aranyos, hogy aggódsz, ha rosszabbul lesz, menni fogunk az orvoshoz.

Leszögezem, hogy a fenti mondatoknál sokkal bántóbb tud lenni, amikor valaki megkérdőjelezi az anya kompetenciáját a gyerekével kapcsolatos dolgokban. ezt annak ellenére így gondolom, hogy számtalanszor látok az utcán úgy agyonöltöztetett vagy éppen alig felöltöztetett gyerekeket, ahogy én a sajátomat sosem vinném ki abban az időben. De az alap feltevés, hogy minden anya tudja, hogy az ő gyereke milyen időben milyen ruhát igényel. Az orvoshoz járás szintén ez a kategória, vírusos, napi kétszeri hasmenéssel én nem viszem orvoshoz, mert nem tud mit csinálni vele, addig, amíg itatható a gyerek, nincs nagyobb gond, tudom, hogy ki kell jönnie a bajnak, utána rendeződik minden. Amikor meg nem itatható, és napi sok-sok hasmenése van, akkor irány a kórház és infúzió, sajnos:( De van, aki azonnal viszi (és az orvos tényleg nem tud a vírussal mit kezdeni).

Szóval minden anya érzi, tudja, hogy ő meddig kompetens, és más az, ha tanácsot kér valamilyen kérdésben.

Ha azonban kifejezetten az a cél, hogy nagyon udvariasan, a másik megbántás nélkül tudassuk a kéretlen tanácsadóval, hogy megoldjuk egyedül is a problémát, akkor nem ezek a legjobban megválasztott kifejezések, ez nem udvarias, a töltelékszavak ellenére sem:)