Többnyelvűség? Tapasztalatokat várok olyanoktól, ahol a szülők különböző anyanyelvűek és egy harmadik nyelvet használnak a közös kommunikációra.

Apu japán, anyu magyar.Ausztriában élünk, ott is születtem. Osztrák óvodába s iskolába jártam. Németül tudok a legtöbbet. Szüleink sokszor levittek minket játszani, a többi gyerek is így beszélt. Apánkat is papának szólítjuk a hatásukra. Az otószán nem tetszik egyikünknek sem, ridegnek tűnik, nem illik hozzá. Őt ez nem zavarja, de anyu nem engedte sosem a mamát. Vele magyarul beszélünk s úgy is kell hívnunk. Apuval japánul. Közös nyelv változó. Anyu akcentus nélkül beszél japánul, vele így is lehet. Apu nem beszél magyarul sokat és tökéletesen, inkább csak érti. A németet nem használjuk otthon. Csak ha valami nem jut eszünkbe japánul vagy magyarul. Sajnos hiányos a szókincs. Japánul írni sem tudunk, szülők szerint felesleges. Csak azt tudjuk minkét nyelven, amit velük beszélünk vagy tvben hallunk. Akcentus nélkül beszélünk, de a nyelvtan még nem tökéletes. Én nem később beszéltem, de a testvéreim igen. Eleinte kevertük a nyelveket, mostmár nem. Remélem nem írtam túl rosszul, beszélni jobban tudok magyari nyelven.

15 / F