Van valami érdekes praktika, ötlet, játékosan szorzótábla tanításához?

Az #9-esnek és a #8-asnak üzenném, hogy pontosan arról van szó, amit a #9-es is leírt: vannak olyan dolgok, amiket meg kell tanulni és kész, ebben nem változott semmit a világ.

Egy mai 6-7 éves gyerek miért kéne más legyen, mint 30 évvel ezelőtt? Elnézést, de mégis milyen "információfogyasztási szokásai" lehetnek egy 6-7 éves gyereknek? Egy ennyi idős gyereknek nem mobilozni meg számítógépezni kell, sem pedig orrba-szájba tévét nézni, hanem szabadidejében rohangálni, focizni, játszótérre járni, ahogy mi is tettük, esténként meg anyukának és apukának mesét olvasni neki. Vagy uram bocsá' az olvasást már a szülő is elkezdheti megtanítani még iskola előtt, ahogy azt az én szüleim is tették.

Teljesen fölösleges azzal jönni, hogy régen is voltak olyan gyerekek, akikbe cipőkanállal kellett beletölteni a tudást, mert magától lusta volt tanulni vagy nem forgott az agya. Persze, de én nem erről beszéltem, hanem arról az általános jelenségről, amely szerint ma a gyerekek kevésbé taníthatók és az oktatási segédeszközökre való igény megnőtt. Ha ez így van, akkor ez egyértelműen a szülői nevelés hibája. Egy mai kisgyereknek, aki épp csak elkezdi az iskolát, még nem kéne ennyire különböznie egy 20-30 évvel ezelőttitől.

"Másrészt miért vagy abban ennyire biztos, hogy a te lányodnak nem kell majd semmi segédeszköz?"

A szorzótáblához? Nem, annál már most okosabb. :) A szorzótábla egy alapvető dolog, amit meg kell tanulni, mint egy verset, ész nélkül. El lehet neki mondani, hogy mennyire hasznos, és hogy mivel sokat fogja használni, sosem fogja elfelejteni, de nagy ügyet nem érdemes belőle csinálni.

"Harmadszor: egy generációba tartozunk, és én nem vagyok annyira odáig a korosztályunk tudásával."

Én sem írtam semmi ilyesmit. Meg én ugye nem a tudásról beszéltem, hanem a tanulásról.

"AKkor is volt, aki megtanulta, és volt, aki nem."

Az biztos. Ma viszont szinte milliomossá válhat az, aki 16-17 éveseket korrepetál a törtekből, mert még ennyi idősen sem képesek felfogni, hogy mit jelent pl. az, hogy négyötöd.

"...egy 6-7 éves gyereknek? Egy ennyi idős gyereknek nem mobilozni meg számítógépezni kell, sem pedig orrba-szájba tévét nézni, hanem szabadidejében rohangálni, focizni, játszótérre járni, ahogy mi is tettük..."

ezzel még egyet is értenék, DE: sajnos ma már nem működik az, ami 25-30 éve, hogy lehajtom a gyereket az utcára, és ha felkapcsolják a villanyt, húz haza, mert anya kinyírja... sajnos.

5 éves a fiam. mi ennyi idősen szülő nélkül a ház körül az utcán játszottunk. 5-7 éves gyerekeknek mama pénzt adott, hogy menjünk egyedül a boltba vásárolni.

jelen pillanatban azt sem tudom, hogy az 5évesemet mikor merem majd az utca végéig egyedül elengeni a mamáékhoz.

de ez OFF.

értem miről írsz :) csak ez már nem az a világ...

inkább örülni kell, hogy van szülő/nevelő, akinek van igénye arra, hogy foglalkozzon a gyerekkel és annak a leckéjével, nem pedig belöki a gép elé, hogy "úgyvan oszt kész, tanuld meg"

"ezzel még egyet is értenék, DE: sajnos ma már nem működik az, ami 25-30 éve, hogy lehajtom a gyereket az utcára, és ha felkapcsolják a villanyt, húz haza, mert anya kinyírja... sajnos"

Megintcsak nem erről beszéltem. Nem kihajani kell a gyereket az utcára, mert az pont olyan, mint amikor leültetjük a tévé elé, csak hogy ne kelljen foglalkozni vele. Én csak az "információfogyasztási szokás" kifejezésre utaltam. Egyszerűen egy ilyen korú gyereknek ilyenje még nincs. Ha nem a játszótéren van (leginkább hétvégén persze), akkor esetleg mesét néz DVD-ről vagy egy mesecsatornán, és abból is azt, amit a szülei megengednek. Egyébként meg játszik a játékaival vagy ha a szülei elég igényesek, akkor beiratják sportfoglalkozásra.

"értem miről írsz :) csak ez már nem az a világ...

inkább örülni kell, hogy van szülő/nevelő, akinek van igénye arra, hogy foglalkozzon a gyerekkel és annak a leckéjével, nem pedig belöki a gép elé, hogy >>úgyvan oszt kész, tanuld meg<<"

Ebben a korban ez még nagyrészt a szülőn múlik, hogy milyen a világ. Gép elé belökésről pedig szó sem volt, meg ugye ehhez nem szükségeltetik semmilyen gép. Ha viszont valakinek a gyereke jóeszű de lusta, és csak emiatt nem megy a szorzótábla, ott generálisabb a probléma és később is gond lehet, tehát jó lesz vigyázni.

ohhh

"vagy ha a szülei elég igényesek, akkor beiratják sportfoglalkozásra"

ezt ugye te sem komolyan gondoltad?

A 9-es hozzászóló vagyok. Láttál te közelről mostanában kisiskolást? Én igen, a munkahelyemen elég sokat, nekem is van kettő, és hidd el, a maguk módján információfogyasztók. (Mellesleg nemcsak tévében, meg interneten lehet információt gyűjteni. Olvasással is. Azzal mondjuk nem értek egyet, hogy a szülő olvasni tanítsa a gyerekét ovis korában. Minek? Mondom ezt úgy, hogy mindkét gyerekem folyékonyan olvasott az iskolakezdésre, de egyiket sem tanítottuk.)

Persze, hogy a játékra van szükségük elsősorban, ezt senki sem vitatja el tőled. De az tény, hogy a világ megváltozott, és már a legkisebbek világa is. Az én gyerekeim egyébként korlátozottan tévézhetnek és netezhetnek (napi félóra, hétvégén napi 2x félóra), szűrt tartalmakat nézhetnek, ebből a szempontból nagyon körültekintőek vagyunk. Viszont a lányom (harmadikos) pl. nemrég azt kérte, hogy hadd próbálhassa ki a blogírást. Miért ne tehetné, privátra állított hozzáféréssel?

Amikor a nagyobbik gyerekem másfél éves volt, nekem is rengeteg elvem volt. Azt terveztem, hároméves korukig nem látnak bekapcsolt képernyőt. Tévedtem.

A kérdezőtől elnézést kérek, kicsit messzire tévedtünk a kérdéstől.

Előző vagyok.

Vissza a kérdéshez.

A szorzós kártya és egyéb játékos eszközök is ördögtől valók? Mert az első javaslata mindenkinek ez volt.

közben eszembe ju volt egy műanyag táblánk, 2 oldalán 1-10-ig "gombokkal", amúgy rácsos volt az egész.

ha mindkét oldalon lenyomtunk 1-1 gombot, akkor a rácsokban kinyílt 1-1 sor, és a közös metszéspontban ott volt az eredmény.

nem tudom, érthető-e a dolog.

keresek vmi hasonló képet.