Kinőtte a hiperaktivitást, vagy megtanult kompenzálni és együttélni vele?
Pár éve még rendkívül eleven, irányíthatatlan fiam most 9 évesen kedves,érzelmes, kontrollált viselkedésre alkalmas nagyfiúvá érett.
Félelmeimet szerencsére nem igazolta be az eddigi személyiségfejlődésének iránya, sőt az ellenkező irányba változott mint amire számítottam.
A pár éve még nulla veszélyérzettel rendelkező fiam mára inkább kicsit túl szorongává, félőssé vált.
Gyógyszeres segítséget kap az iskolai napokon, de igazából nincs jelentős különbség a gyógyszeres és gyógyszer nélküli teljesítménye között.
Magatartása teljesen megfelel a vele egykorú fiúgyermekek átlagos viselkedésének.
Ami probléma, hogy a házifeladatot gyakran hiányosan írja fel, illetve a napköziben alig készít el belőle valamennyit. Megfelelő segítséggel, odafigyeléssel, irányítással jó iskolai eredményeket ér el.
válasza:Én úgy érzem inkább "csak" figyelemzavaros, mára a figyelmi problémák maradtak csak, a féktelenség, meggondolatlanság, rendkívüli túlmozgásosság mind jelentősen javultak.
Bárcsak a figyelmi nehézség is javulna, akkor már egy szavam se lenne.
válasza:De akkor mással lenne bajod.
Szerintem a fiad egy extra dackorszakkal megáldott gyermek volt, amit te nem tudtál kezelni, és a gyogyszerekhez nyultatok(az orvosok felírájk, mert tudják, hogy az anya elvár valamit), ha minden nap szölöcukrot adtál volna neki akkor is ide jutott volna ahol ma van. Amit mindenképpen megkellene tenni, hogy a gyógyszert abba hagyni, mert aminek jótékony hatása van annak mellékhatása is, nem is kevés.
Ami viszont történhetett, hogy mikor te láttad, hogy problémás a gyereked, elkezted tudatosan nevelni, tudatosan oda figyelni, lehet adtál neki több teret(azt hitted beteg és másképp kezelted) és ez a sokaság jutatta oda ahol ma van. Vagy is inkább neked jár a dicséret mint a sok buta gyógyszernek.
Amit tehetsz, hogy az odafigyelést, teret ugyan úgy megadod neki. ìrod, hogy nem írja fel rendesen a házit, és nem csinálja meg délután. Most éppen 9 évesen abban a korban van amikor az agy átáll. 9 éves korig az agy egyszerüen mindent befogad, ragad a tudás a gyerekekre mint a kosz. 9-10 éves korban jön el, hogy az agy már nehezebben fogad be, tudatos oda figyelés kell, és innentöl már tanulni kell. (sajna aki vissza marasztalja a gyerekét az oviban pont abba a hibába esik hogy a gyerek már 2-3-ik osztályban ezt eléri)
Vagy is tanítsd meg neki, hogyan kell tanulni. Ülj le vele, mutasd meg neki, hogy a házifeladat nem is olyan nehéz, ismételjeetek együtt hónapokig, mikor bele lendül már menni fog egyedül is.
válasza: válasza:Erről eszembe jut egy cikk amit a neten olvastam.
A múlt század elején született egy kislány. Problémás gyereknek tartották, mert nem figyelt, izget-mozgott, kontrollálatlan volt. Stb... Az anyja elvitte egy orvoshoz, aki megfigyelte a gyereket, majd bekapcsolta a rádiót. Mire a kislány elkezdett táncolni. Gyógyszerek helyett beíratták tánciskolába. Megnyugodott, szófogadó figyelmes kislány lett belőle, és világhírű balett-táncos.
Ha ma születne vajon milyen lenne? Egy gyógyszerekkel túltömött életunt gyerek.
válasza:Kicsit,vagy túl szorongóvá/félőssé vált?Ne mindegy!Egy egészséges mértékű félelem,szorongás normális dolog,kell is az élethez.
Ha nincs jelentős különbség a begyógyszerezett és a gyógyszermentes állapot között nem lenne jobb lehozni a cuccról?!9 éves!A barátnőm 13 éves fia koraszülött volt,emellett hiperaktív,plusz enyhén Tourette szindrómás.Ennek ellenére soha nem engedte,hogy gyógyszerezzék(bár többször ajánlotta több orvos is,mivel úgy egyszerűbb kezelni a dolgokat).Ő beíratta karate edzésre,vitte úszni,minden nap Ő tanult vele(ma már nem minden nap,de nagydolgozatok előtt igen),és maximálisan odafigyelt/figyel rá.Ami nem egyszerű,mert fodrász,így nagyon kell logisztikáznia.Úgy oldotta meg,hogy otthon alakította ki a szalonját.....
Azt gondoltam mikor még pici volt, hogy ő egy élénkebb temperamentumú kisfiú, az óvodába kerüléskor az óvónők jelezték, hogy túlzottan mozgékony, nem akar megülni, nem figyel az utasításaikra.
Onnantól kezdődött a kálvária, éveken át hordtam magánúton fejlesztésekre, eközben pszichológushoz, pszichiáterhez, nevelési tanácsadóba.
Iskolába kerülve problémát jelentett az, hogy nem figyelt és emiatt sokszor lemaradt az órai munkában.
Az utóbbi pár hónapba hirtelen változott a viselkedése, komolyabb lett, kontrolláltabb lett, már nem borul ki, nem sír tehetetlenül sok mindenen, nem bohóckodja el a dolgokat.
Képes megfogalmazni az érzéseit, többször jelezte az utóbbi hónapokban, hogy extrém fokú félelmet, szorongást érez, megkért a múlt héten, hogy vigyem szakemberhez emiatt.
Mindemellett nagyon ragaszkodó, folyamatosan kimutatja a szeretetét.
válasza: válasza:Ha rajtam múlik nem kezelem problémaként azt, hogy ő élénkebb temperamentumú, az óvodában elképesztő mit müveltek az óvónénik azért, hogy csak délig járjon, holott nem volt agresszív sosem. Mire iskolába ment addigra rájötek, hogy valójában milyen kedves kisfiúról mondtak ők végzetes baljós jóslatokat, elámultak már akkor, hogy hihetetlen milyen jó irányba sikerült a kisfiamnak változni.
Jelenleg ugyan az egyik legilledelmesebb fiú az osztályban, de figyelmi nehézségei miatt iszonyatos megfelelési vággyal küzd, sokszor büntették keményen első, második osztályban elkalandozásaiért ha lemarad, nem tudott koncentrálni egész óra alatt hátratett kézzel kellett ülnie, vagy a sarokba állították hosszú ideig, hiába sírt, hogy ő nem szándékosan nem figyelt és ő semmi rosszat nem akart.
Mára szétrágja a ceruzáit, körmeit, száját... mindeközben pedig nagyon illedelmesen igyekszik kompenzálni, túlzottan is kedves, segítőkész, alázatos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!