Lehet jó anya az, aki nem élvezi azt, hogy otthon van a gyerekekkel?
Nem szeretek itthon lenni, játszani, takarítani, főzni. Nekem ez kevés. Több mindent akarok az élettől.
Szerelmes vagyok a férjembe és imádom a gyerekeinket.
Mégsem elég nekem, ami van.
Nincsenek problémáink, nincsenek anyagi gondjaink.
Mindenki egészséges, és akármeddig itthon maradhatnék.
Van hobbim is, támogatnak mindenben.
Mégsem vagyok boldog.
Valami baj van velem, ugye? Lehetek így jó anya, ha elvágyom itthonról, dolgozni, emberek közé, és nem baba-mama tornára vagy ringatóra gondolok, hanem saját dologra. A jó anya ismérve nem az, hogy minél többet szeretne a családjával lenni? :(
Boldogtalan vagyok, és attól, hogy így érzek, csak még inkább lelkifurdalásom van.
A minőség fontosabb a mennyiségnél.
Teljesen felesleges együtt lennie egy anyának 24 órát a gyerekeivel, ha nyűgös, frusztrált és boldogtalan. A gyerekek rá vannak hangolódva az anyukájukra, érzelmi hullálhosszukon együtt rezegnek vele. Ha az anyukájuk nyűgös, ők is nyűgösek lesznek. Ha az anyukájuk boldog, sokat kacag, akkor a gyerekek is vidámak.
Igaza van #5-ösnek amikor azt írja : "A gyereknek is több "haszna" van belöled, ha saját magaddal egyensúlyban vagy, mintha görcsösen próbálsz megfelelni egyesek elvárásainak és közben egyre feszültebb leszel.
"
Amikor észrevettem a feleségem a boldogtalanság, a depresszió jeleit, én magam voltam, aki küldtem egy kis levegőzésre, barátnőkkel való kávézásra, szellőzésre. Amikor hazaértem a munkából, átvettem a gyereket, és küldtem kikapcsolódni a minennapok monotóniájából. Míg járni és beszélni nem tudott, addig magamra kötöttem a fiamat egy kenguruval, és útnak indultunk. A gyerek is nagyon élvezte, hogy nem a boltba megyünk célirányosan, hanem arra megyek, amerre ő a kezecskéjével mutogat.
Szóval segítséget kell igénybe venned, és egyensúlyba kell kerülnöd. Inkább kevesebb időt töts a gyerekekkel, de az minőségi legyen, és csak rájuk figyelj, és boldogan bolondozzatok együtt, mintsem sülve-főve együtt lenni, de te a vágyaid miatt búsongsz, és csak így egy boldogtalan anyával lehetnek együtt...
nem olvasom el a kommenteket, csak leírom, hogy szerintem neked nem az adott élethelyzettel van gondod, hanem az ilyen "típusú" emberek - elnézést a kategorizálásért - az adott helyzetben unják maguk, igénylik hogy mindig történjen valami...tehát hogy ha most nem lennének gyerekeid csak dolgoznál akkor meg azt az egész napos motort unnád egész nap.
Ennek nincs köze az anyasághoz, ettől nem vagy rossz anya, csak egyszerűen nem szereted az álló vizet. Én ilyen voltam tiniként, mindenféle baromságot csináltam csak hogy történjen valami ami kizökkent a motorból...sőt belegondolva még huszonévesen is ilyen voltam...talán mióta a férjem elvett, azóta változtam meg. Megkérdezhetem hány éves vagy? Mert ha fiatal vagy, talán van esély rá, hogy a kor előrehaladtával inkább te is igényelni fogod a nyugalmat. Legalább is én ahogy öregszem, egyre jobban tudok örülni azoknak a napoknak, amikor itthon lehet maradni és nem történik semmi.
5,5 évet voltam otthon 2 gyerekkel, amiből az utolsó 2 év nagyon nehéz volt!
A naggyal tök jó volt itthon lenni, jöttünk-mentünk, edzésre jártunk stb, de sajnos akkor jött a válság, amikor a kicsi született, a páromnak megszünt a melóhelye, a hitelünk elszállt, így nagyon meg kellett gondolni, hogy mire költünk, ezért nem járkáltunk el annyit, na meg 2 gyerekkel amúgy is nehezebb volt minden.
Alig vártam, hogy visszamenjek dolgozni, na meg így anyagilag is könnyebb lett jóval.
Viszont most, 4 év elteltével nagyon bánom, hogy nem használtam ki jobban az otthon töltött éveket, sokkal többet is foglalkozhattam volna a gyerekekkel.
Azt írod, hogy nálatok nincsenek anyagi problémák, tehát akkor gondolom megengedhetitek magatoknak hogy fizetett segítséget fogadjatok. Ha nekem akkoriban lett volna ilyen, akkor valószínűleg nem éreztem volna börtönnek az otthonunkat, ahol nonstop műszak van, soha el nem fogyó feladatokkal.
Ha elfogadsz egy jó tanácsot: használd és élvezd ki teljes egészében ezt az időszakot, mert nagyon gyorsan véget ér és soha nem ismétlődik meg!
Ehhez persze nem kell nonstop a gyerekeiddel lenned, magadra is muszáj időt fordítanod, viszont most a gyerekek az elsők :)
Ezt én is átéltem, mivel értelmiségi munkahelyem volt, sokat tanultam érte, imádtam csinálni, óriási volt a kontraszt. A baba után az itthonlét eleinte börtön volt. Mondtam is a férjemnek, hogy házi őrizetben vagyok. Hiába mászkáltunk el, igyekeztem színes programokat biztosítania gyereknek is, mindenhol unalmasnak éreztem a társaságot, az anyukákat, akikkel semmi értelmes dologról sokszor nem lehetett beszélni, csak a kakás pelenkáról és társairól. Alig vártam, hogy néha apuka is megjelenjen a körben, mert ők jóval nyitottabbak, olvasottabbak voltak. Aztán megelégeltem és átgondoltam, hogy azért nekem is tenni kell, hogy ne egy kényszerűség legyen az itthonlét, hanem valódi minőségi idő, amit a gyerekkel töltök.
Elkezdtem tudatosan olyan anyukákat keresni, akik nyitottak voltak és jó beszélgető partnerek. Délutánonként alvásidőben olvastam, este, amikor a párom hazajött, elmentem sportolni, időnként a régi kollegákkal meginni egy kávét, beszélgetni. Majd bevállaltam pár órás időszakos munkákat (előadások tartását), amire készültem és igazán feldobott, hogy dolgozhattam kicsit. A gyerek, ahogy nőtt, egyre értelmesebb lett, öröm volt látni, ahogy fejlődik, okosodik.
Szóval a boldogtalanságod oka kicsit te is vagy, mert hiába a hobbi, ha ezt kevésnek érzed. Több mindent kell csinálni.
Szia!
Hasonló érzéseim voltak nekem is régebben, és folyton mardosott a lelkiismeret-furdalás, hogy miért gondolom így, amikor mások éveken át arcukon angyali mosollyal „úsznak a pelenkaboldogságban”.
Évek távlatából azt tudom mondani neked, amit akkor nekem mondtak mindig:
1) a gyerekeidnek te vagy a lehető legjobb anyja, igen, úgy, ahogy vagy, a vágyaiddal, kételyeddel együtt, szóval nyugi!
2) a boldog, kiegyensúlyozott gyerekhez boldog, kiegyensúlyozott anyára van szükség – így ha számodra úgy teljes az élet, hogy dolgozz (vagy bármi mást csinálj, ami nem a családodhoz kapcsolódik), akkor ezt meg kell tenned, és ez a gyerekeid érdeke is, különben befordulsz, és hiába lennél velük 0–24 órában, mind kínlódnátok.
És igen, ahogy előttem is írták, a jó anya ismérve, hogy „minőségi időt” tölt a gyerekeivel, tehát attól, mert valaki egész nap csak kiszolgálószemélyzet szintjén robotol otthon, és emellett „nincs ideje” leülni játszani, olvasni, beszélgetni stb. velük, attól nem lesz „elég jó anya” – ellenben, ha „szalad a lakás”, de a gyerekekkel töltött idő odafigyeléssel teli, akkor az lesz.
Még annyit, hogy mások vagyunk, bizonyára vannak olyanok, akik teljesen elégedettek azzal, ha csak a családjukkal foglalozhatnak, de szerintem a nők többsége nem ilyen – csak éppen sokan szégyellik ezt bevallani. Számomra nagy segítség volt, mikor a barátnőimnek is gyerekük lett, és ők őszintén bevallották, hogy ugyanilyen gondolatokkal küzdenek…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!