Néha nektek is elegetek van az életetekből?

Ha alapból nem szereted a gyerekeket, és tudod, hogy nem más számodra a saját, akkor minek szültél kettőt és nem volt elég az egy?

Szerintem ne zárjuk ki a depressziót, amit nem ártana kezeltetni, a saját jól felfogott érdekedben, és a gyerekeid miatt. Egy kiegyensúlyozott anyukára lenne szükségük.

Ennyire nem súlyos nálam a helyzet, de vannak tünetek. :D

Megfogod a két kicsit, és mentek sétálni, meg kicsapod őket tavasszal a jó időre. A játszón lehet beszélgetni másokkal, tudsz olvasni, amíg szórják a homokot, és jót fog tenni a levegő.

Találj valami tevékenységet, ami örömet okoz, én egy időben festegettem erre-arra, és eladtam a neten, gyöngyöt fűztem, süthető gyurmából csináltam ékszereket.

A gyerekek is utánozhatnak, csak persze nem a te méregdrága alapanyagaiddal. :D

Megnyugtatlak, később se lesz jobb.

Mai napig kiütést kapok az iskolai rendezvényektől: anyák napja, évnyitók, évzárók, szülői értekezletek, és mindegyikből kettő van. :D

Viszont az már jó lesz, amikor nem téged nyúznak, hanem átmennek játszani a barátokhoz, és otthon csend van. Amikor az ő barátaik jönnek át, akkor nincs csend, de békénhagynak. :D

Szerintem nagyon gyorsan kérj szakszerű segítséget. Két gyerekkel vagyok itthon, néha nagyon nem egyszerű, de olyan érzésem még nem volt, hogy itt hagynám az egészet.

Amikor már nagyon azt éreztem, hogy valami más kell, vettem pár színházjegyet, elmentünk kirándulni a férjemmel és elkezdtem egy hobbit, havi két estére kimenőm van, hogy ezzel foglalkozzak. Sikerült feltöltődnöm, kellett ennyi, mert már én is azt éreztem, hogy belefásultam a napi robotba, és a picikkel még nem lehet értelmesen elbeszélgetni.

Szerintem lehet, hogy depis vagy, keress fel egy szakembert, mielőtt még mélyebbre kerülsz.

Már ne haragudjatok, tudom, hogy szentségtörés ilyet kérdezni, de mi a francnak vállaltatok két meg három gyereket, ha ennyire a terhetekre vannak?

És hogy a kérdésre is válaszoljak: nem, nekem nincs elegem. 14 éven keresztül dolgoztam, imádtam a munkám, és nem mentem el szülni, csak azért, mert a környezetem arra presszionált. Tudtam, hogy boldogtalan lennék, ha nem csinálhatnám, amit szeretek. Aztán eljött az a pillanat, hogy tovább nem szabad várnom, ha anya akarok lenni, és szültem egy gyereket. Imádom, jól érzem magam itthon, azzal együtt is, hogy nekem sem lételemem htb-nek lenni, de tudom, hogy ez az ára, és elfogadtam. És bár eredetileg csak egy gyereket akartam, folyamatosan azon jár az eszem, hogy tudnám megoldani, hogy ne kelljen itt megállnom, és minél tovább együtt lehessek a gyereke(i)mmel.

Nem,én imádom a pörgést,az állandó jövés menést.3!!!! gyerekünk van,a Férjem pont most kapott egy állásajánlatot Németországból,úgy néz ki vasárnap indul.Segítségem alig alig,és mivel a kicsi 3.5 éves,már ovis.Ebből következik,hogy még a melóm miatt is logisztikáznom kell.Az is igaz,hogy saját cég,így magamnak osztom az időmet(ám több gyereknek "megfelelni",különórára,orvoshoz,játszótérre,programokra cipelni Őket így sem egyszerű).

Nekem is vannak nehéz napjaim,de ennyire "mélyre" még nem süllyedtem soha.Én sem értem,miért vállaltál 2 gyereket.Neked 1 is bőven elég lett volna.