Anyukák, akik sokat vannak egyedül a gyerekekkel, nincs elegetek még belőle, hogy apuka szinte ki sem veszi részét a családi életből? Mennyit segit esetleg a párotok és mennyit van veletek?

Mi számít annak, hogy sokat van egyedül?

Reggel 5:30-kor kel, 5-45 megy el. Este 7 körül ér haza. Megvacsorázunk, játszanak fél órát, megfürdik a gyerekkel, és elalszik vele, de van hogy hamarabb.

Hétfőtől szombatig dolgozik, de sokszor vasárnap is fél napot.

Most ért haza nem rég, én bácsit készítek, gyerek mesét néz, de a férjem már alszik a tv előtt ülve.

Úgy gondolom ő dolgozik, én itthon vagyok, annyi a dolgom hogy kitakarítsak, megfőzzek, foglalkozzak a gyerekkel. Ez most a munkám, nem várom el hogy este mikor haza ér fáradtan, főzzön vagy vasaljon, de van hogy van kedve, kitereget, felporszívóz, el pakolja a játékokat.

Jól kell beosztani a napot, hogy mire haza ér a férj, minden meglegyen, és együtt lehessen a család.

Reggel felkelünk, oda rakom az ebédet, megreggelizünk, gyerek mesét néz vagy játszik, berakok

Folyt. Berakom a mosást, majd 10-12 között játszótér. Ebédelünk, alvás, addig takarítgatok, majd ha felkelt uzsi, játszunk bent, vagy kint, barátnő átjön a fiával vagy átmegyünk, és 7 körül megjön Apa.

Annyira lazán vagyok itthon, nem is tudom mi az amiben segítséget kéne elvárnia a férjtől egy Anyának, aki otthon van, nem

Dolgozik!

Én sem várok el túl nagy segítséget. Mondjuk most majd ablakot fogunk mosni, ezt a baba előtt is ő csinálta. Pár hete előszedtem a nyári ruhákat és elraktam a télieket, ő addig játszott a lányunkkal.

De azt elvárom, hogy ha hazajön akkor velünk foglalkozzon. Most 7 hónapos a lányunk, ha megjön 6-f7 között akkor játszik vele, fürdeti, amíg én szoptatok megcsinálja a vacsorát majd 3an játszunk. Szerencsére kötetlen a munkaideje, így reggel akkor indul amikor akar. Ha hajnalban kel a baba, van hogy ő megy hozzá. Többet nem hiszem, hogy elvárhatnék tőle, hiszen ő dolgozik. Emlékszem még, nekem is milyen jól esett egy fárasztó munkanap után csak lezuhanyozni és bedőlni a TV elé. Ezt ő nem teszi, hiszen a lányukkal foglalkozik. Ez elég :-)

De, kezd elegem lenni. Én két gyerekkel vagyok itthon, és már nemcsak fekszenek, mert nem fél évesek.

A nagy 3 éves múlt, a kicsi 1 éves múlt. Egyik sem jár közösségben, sem autónk, sem rokonság, semmi, de semmi segtíség. Ők nem az a nyugis gyerekek, hogy leteszem őket reggel és este is ott ülnek. Elevenek, az 1 éves tiszta életveszély, a 3 évessel sem könnyű.

Kezdetben 8-18-ig voltunk egyedül, de mostmár rendszeress, hogy este 8 után jön haza. Hulla vagyok, nem ebben állapodtunk meg.

Szabit a fél év alatt egyetlenegyszer sem vett ki. Nem is akar.

Főnök jelenleg, de annyi pénzt meg nem hoz, hogy ennyit érjen, legalábbis nekem. Én max gyedet kapok, ő a dupláját. Ha lenne autónk vagy rokonság vagy valaki, aki néha segít vagy legalább beszélgetnénk, de nincs senki.

3 év 3 hónap alatt egyetlenegyszer sem vigyázott senki sem a nagyra, de a kicsire sem. Hétvégén sem megy ki a párom a két gyerekkel a játszótérre, nem vállalja, nem tud kétfelé figyelni. Szóval soha nem voltam még a gyerekeim nélkül és igen, kicsit már fáradt vagyok.

Utolsó vagyok. És én fürdetem rendszeresen őket, én takarítok, csinálok mindent.

Nem tudom, hogy hogy lehetne az időmet jobban beosztani.....

Alvás alatt vasalok, felmosok vagy a netet nézem használt ruhákat böngészve.

És beetetett a párom, hogy mindenben segít, így elvileg jön a 3. baba.

Nagyon-nagyon csalódott vagyok!!!!!!!

szia! Most csak megjelöllek, holnap leírom életem regényét. Most fáradtabb vagyok annál.

2 gyerekes vállalkozó-feleség

Szia!

Hat en se dicsekedhetek sajnos.

A fiunk juliusba lesz 3 eves es 19 hetes terhes vagyok a masodik babaval.

Mi kulfoldon elunk,senki sincs itt a csaladbol,barataink vagy dolgoznak vagy messzebb laknak.

Magyarul nuku segitseg. 3 ev alatt sose toltottem kulon 1 napot a fiamtol. Mindenhova egyutt megyunk (meg most a terhes gondozasra,vizsgalatokra is). Nekem sosincs olyan,hogy gyerek nelkuli kikapcsolodas. Eddig szerintem meg egesz jol birtam de most miota terhes vagyok, nagyon hamar ideges leszek es turelmetlenebb is lettem,raadasul meg mindig szenvedek a hanyingertol ami az 5.heten kezdodott.

A ferjem reggel 6 orakkor megy el itthonrol es este 8-9 ora korul jon haza. De meg van,hogy 9 nel kesobb. Nem egyszer es nem is ketszer fordult elo,hogy ejfelkor jott meg.

O egy kicsit munkamanias es hajt,hogy feljebb menjen a letran,most ugy tunik lesz is eredmenye a hajtasanak.

Tamogatom es tudom,hogy foleg ertunk csinalja de megis nehez.

Ennek ellenere ha idobe hazaer O furdet,O vacsiztatja a gyerkocot. Sokszor O altatja,mese olvasassal egyutt.

Ha nagy ritkan elobb er haza mint 8 ora akkor kicsit setalni is elviszi.

Nagyon jo apa amugy. A hazimunkaba nem varok igazan segitseget. En szeretem csinalni. A lakasunk se olyan nagy. Igyekszem ugy beosztani az idomet,hogy sokat lehessek a fiammal es ezaltal ne erezze az apja hianyat annyira mert nagyon apas :)

Kitartast minden hasonlo helyzetbe levo anyukanak!

szia! 7-es vagyok. Nagyon elegem van már az egészből. Nem csak abból, hogy sosincs itthon, hanem abból is, hogy a 2 éves kisfiam egész nap őt emlegeti, és estére már a hajam is égnek áll a sok "apa, apa, apa"-tól. Mindíg egyedül vagyok a két gyerekkel, néha hétvégén elmegyünk együtt sétálni, ez jó. De mivel a férjem vállalkozó, nincs ideje ránk, nyűgös, ideges. Szeretném boldoggá tenni, de az, hogy mindíg az utolsó pénzt is kiszedi a kezemből, mert kell a cégnek, már kezd az agyamra menni. Megértem, mert tudom, hova megy el a pénz (felvett 2 alkalmazottat, mert egyedül már nem bírja, de még nem tudnak 3X annyit termelni, így most több a kiadása, mint a bevétele). Könyörögnöm kell, hogy vegyen tápszert vagy bármit, most épp nincs ennivalónk sem, de még várjak 2 napot, mert csak akkor tudunk elmenni vásárolni. Én is dolgozok a gyes mellett, ez a pénz is elmegy a cégre. Most az a legrosszabb, hogy semmi önállóságom nincs. Tényleg nem szólhatok egy szót sem, mert mindíg kapok valamit, komoly dolgokat, de szólnom kell, hogy mikor akarok nagybevásárlást csinálni, ha meglátok valami szépet, nem tudom magamnak megvenni csak úgy ni.

Most épp elkeseredetten próbálok megszerezni egy állást. HA kapnék annyit, amennyit szeretnék, szó nélkül visszamennék dolgozni 4 hónapos gyerek mellől is.

Este egyedül fekszek, reggel egyedül kelek, éjjel, mikor felkelek a kislányomhoz etetni, akkor látom, hogy alszik mellettem valaki. De nem tudom, hogyan és mikor jött haza. Ez az év nagyon nehéz lesz, házat akarunk építeni, de nem szeretném, ha a sok munkától agyvérzést kapna. Napközben örülnék, ha 6-7 körül itthon lenne, ahogy az első válaszoló írta. 10-11 órakor jár haza. Mintha nem is lenne. Itt van a házunkban az iroda. Mit ne mondjak, az alkalmazottakat többet látom, mint őt, többet beszélek velük, mint a saját férjemmel. Nagyon nagy lelkierő kell ahhoz, hogy mindezt kibírjam. De megértem, meg kell értenem, hisz leültünk és megkérdezte tőlem, hogy vágjon-e bele annak idején. És én támogattam ebben.

Szerintem különbség van aközött, hogy az anya is dolgozik-e már vagy még otthon van. Ha mindkét szülő dolgozik (pláne ha 8 órában), akkor nem elvárható, hogy minden házimunka és gyerekekkel kapcs. feladat, foglalatosság az anyára maradjon.

Szomorú, hogy ma Magyarországon nemhogy 1 fizetésből nem lehet eltartani egy családot, de sokszor még 2-ből sem. Nálunk 3 kisgyerek van, és már én is dolgozom. Nálunk az a szerencsés helyzet van, hogy a férjem általában otthonról dolgozik (számítógépes meló), így ha pl. beteg lesz valamelyik gyerek, legtöbbször ő otthon tud vele maradni. A házimunkát is beosztjuk, pl. mosogatás a férjemé, mosás, teregetés, vasalás az enyém, főzés közös. Viszont az is tény, hogy csak a férjem fizetéséből nem tudnánk megélni, így nekem is dolgozni kell, de nem bánom, szeretem a munkámat. Bár néha én is úgy érzem, hogy minden együtt kicsit sok, de a gyerekek kárpótolnak mindenért :-) Sajnálom, hogy sokkal kevesebbet látom őket, mint amikor még otthon voltam gyeden, de megpróbáljuk a közösen töltött időt minél tartalmasabbá tenni.