Találtam egy cikket, csak én tudok rajta kiakadni?

Kérdező! Veled értek egyet. Kiakadtam a cikken. Következetességgel és szigorral kb. a negyede az elfogadható.

Nem szabad letörni az akaratát, de a határokat tartani kell, még ha feszegeti is. Biztonságérzetet ad neki és kevésbé lesz hisztis.

Nem értem, hogy ezen miért akadtál ki ennyire. Egyrészt nem mindenki neveli úgy a gyereket, ahogy te, másrészt tényleg sehol sincs leírva, hogy anyuka ugrott a kislány minden egyes szavára.

Elolvastam a bögre tesztet is, de nem végig a cikket. Erről az a véleményem, hogy kell határ, de azt mindenki máshol húzza meg. Nekem pl. tök mindegy, hogy milyen bögréből iszik a gyerek, simán áttöltöm neki. Ez nem azt jelenti, hogy másban nem szabok határt.

Az eszi, nem eszi ez van elv megint nem tetszik. Ha valamit nem szeret a gyerek, nincs értelme rá erőltetni.

Persze lehet, de a hangulaton is meg fog látszani.

A kisebbik fiam most beteg, és nagyon nyűgös, nem akart enni semmit. A férjem kitalálta, hogy kockákat gyúr neki a kenyérből és azt adja neki. Onnantól kezdve nem győzte gyártani, mert a mindkettőnek az kellett, és még a fasírtot is megették, mert az volt a szabály, hogy előbb a fasírt, aztán a kocka.

Más: ha nem eszik a kicsi, hozom a malacát, és előbb azt etetem meg. (odatartom a szájához a kanalat és nyámmogok), után ő is simán megeszi.

Eszembe jut anyukám, aki mindig azt mondta, hogy az asztalnál nem játszunk. De miért is? Jobb a hangulat, és könnyebb, mintha rájuk akarnám erőltetni a vacsorát, ha tetszik, ha nem.

Kedves Kérdező,

Nagyrészt én is egyetértek a legtöbb előttem szólóval. Fontos, hogy engedjük kibontakozni gyerekünk igényeit, ízlésvilágát, látásmódját...Én sem erőltetek rá olyan ételt, amit nem szeret - helyette igyekszem olyat készíteni, amit ő is szeret. Kisfiam 4 éves, és neki is vannak nehéz napjai, mint nekem is - ilyenkor mindennel baja van, és én is viccelődéssel, figyelem eltereléssel orvosolom a helyzetet.

Szerintem vicces a cikk. Mivel hasonló területen tanulok jelenleg is, sok szakirodalmat olvasok a témában, de emellett megvettem David Vienna: Nyugodj le, ba..ki! című könyvét is, és jól esik néha csak derülni ezeken a dolgokon. :) Hozzáteszem, hogy nálunk/itthon nincs szigor, csak következetesség - és ez teljesen elég. De természetesen mindenki úgy neveli a gyermekét, ahogy jónak látja.

Én ezt az egész bögrés problémát nem értem. Nálunk mindenkinek van saját bögréje, és abból iszik. Nagy néha előfordul, hogy a gyerek másikból kér, akkor áttöltöm neki, miért akkora baj ez? Ha egy felnőtt fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, miből akar inni, akkor egy gyereknek miért nem szabad?

A cikkben felsorolt "problémák" jó része amúgy nekem sem ismerős (egy része igen, azokon el is mosolyodtam), de azt tapasztalatból tudom, hogy vannak extra nyűgös napok, amikor semmi se jó, és akkor rendszerint valami van a háttérben. Nem hiszem el, hogy 12 éves gyereknevelési tapasztalatod során nem voltak nálatok is ilyen napok.

Egyetértek az utolsó két válaszolóval. Szerintem néha, bizonyos dolgokban "engedni" nem azt jelenti,hogy a gyereket minden téren elkapatjuk.

A gyereknek is lehet rossz napja, csak ő még a hisztivel tudja kikommunikálni, hiszen nem lehet elvárni egy 2-3-4 évestől,hogy reggel felkel és azt mondja "anya, ma olyan nyűgös vagyok, mit tegyek"?

Sőt, pont,hogy jól oldotta meg a puszival, meg a csikizéssel, mert el tudta terelni a figyelmet a hisztiről és nem is folytatódott. Nem mindig az kell legyen az első,hogy leöntöm a gyereket, vagy rávágok a kezére. Sőt! Ezt a saját tehetetlenségében csinálja az ember. Nálunk ha hisztizik a 4 éves fiam, akkor én is először megpróbálom kizökkenteni belőle. Mikor mivel. Van,hogy nyugodt hanggal kérdezem,hogy mi baja, van,hogy én is azt mondom, gyere inkább segíts főzni, beindíthatod a mixert stb. Aztán persze, ha nem hagy alább, akkor jön,hogy megkérem, fáradjon be a szobájába és ott hisztizzen. Vagy abbahagyja vagy beviszem. De nem az az első,hogy akkor viszem a csap alá.

Csak egy példa, nemrég a fiam,ahogy hazahoztam az oviból borzasztó hisztis volt. Enni kért, aztán épp,hogy megkóstolta (hideg kaját adtam, nem álltam neki 5 fogásos kaját rittyenteni természetesen), eltolta, játszani akart egy játékkal, nem tudta levenni, egyből üvölteni kezdett. 20 perc volt mire kiszedtem belőle, hogy az oviban Réka nem játszott vele. Ez egy ekkora gyerekben feszültséget generál, a legrosszabb lett volna,ha bevágom a tus alá ilyen helyzetben. De nem mindegyik gyerek tudja megfogalmazni, hogy mi baja is van.

A kajában úgy vagyok, hogy felkínálok neki 3 lehetőséget, azokból ami van otthon. Ha egyik sem jó, akkor nincs kaja, valószínűleg nem éhes annyira. De nem fogom megtömni.

13-as vagyok. Kisfiamnál kőkeményen elkezdődött a dackorszak. Mindenre azt mondja félig bőgve, hogy nem jóóóó!

Íme a ma reggeli lista:

1. Nem tettem szívószálat a kakaóba.

2. Tettem szívószálat a kakaóba.

3. Odébb tettem a kakaót.

4. Rántottát csináltam reggelire, nem palacsintát.

5. Ráadtam a harisnyát.

6. Nem vettem szívószálas üdítőt a boltban.

7. Nem adtam neki a kocsikulcsot.

8. Felszeleteltem a banánt.

9. Nem ízlett a banán.

10. Nem adtam a kezébe a vitaminos üveget. (cebion)

11. Nem akarta bevenni a vitamint.

12. Kért még vitamint

....stb.

És még csak 10 óra múlt. Próbálok ezen is nevetni, és birka türelemmel viszonyulni a helyzethez. Most még megy, este már nehezebb.:))))

Utolsó! Ezen jót nevettem :D

Kb az enyém is hasonlókat produkált a dackorszaknál :D elmúlik,kitartást :D