"Nincs olyan, hogy minden körülmény mindig adott egy babára. " Csak ritka, akinek igen. Mit gondoltok erről?

azért egy feltétel/körülmény még nagyon fontos: megfelelő társ!

nem azért szülni hogy velem maradjon vagy problémamegoldás miatt! nem átvágni a másikat (pl mégse szedni a tabit - láttam már ilyet is)

Nincs 100%osan megfelelő körülmény,és ha folyton azzal foglalkozol mi lesz ha kirúgnak,mi lesz ha nem tudom fizetni az egyetemet,mi lesz ha nem lesz pénzünk lakást venni neki,vagy 20-30ezer ft/db áron új ruhát venni,vagy 400ezres babkocsira még gyűjtök azért,akkor sose lesz gyerek belőle. Ezen az oldalon,igazából kétlem,hogy igaz a válaszolók 80%a 4-5száz ezreket keres van saját háza,autója sőt a legtöbbnek hitelmentesen 30 évesen. Ez igazából azért nem olyan általános Magyarországon,hacsak a szülők nem segítettek az elején nem éltek kint külföldön. Lehet várni k5-10 évet,hogy minden meg legyen és 30-35-40 évesek mire az első jön,ha jön mert a sok fogamzásgátló egyéb dolgok miatt egyre nehezebben esnek teherbe.

Sokan megfelejtkeznek róla,hogy a gyerekkel sem áll meg az élet,mellette is lehetnek egyre jobb körülmények.

Szerintem ha a két félnek van fizetése,van hol lakni,van pénz ételre,rezsire, váratlan kiadásra akkor oda már simán jöhet a baba.

A mi körülményeink ideálisak, de nem azért most vállaltunk gyereket, hanem mert most akartunk, ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy találkozzam a Nagy Ő-vel:) 28 és 36 évesek vagyunk egyébként.

persze mi pl. fontosnak tartjuk, hogy mindig legyen pénz gyümölcsre, múzeumra és arra, hogy idegen kultúrákkal ismerkedjünk meg akár gasztronómiai akár utazási szempontból a gyerekkel, de ez tényleg csak igények kérdése. Ha nem lenne ezekre pénz, biztos leszoknánk róluk és lehet, hogy rájuk se szoktunk volna eleve.

de itt a szüleim példája, amikor én születtem és kicsi voltam, elvette az aktuális kormány a családi pótlékot, és bevezette a tandíjas felsőoktatást. gondolj bele, ha az lett volna az indokuk, hogy nem tudják kifizetni majd az egyetemet. aztán pár év múlva ismét lett csp és apa elvégzett egy főiskolát, anya pedig a főiskolájára rátett két Ma képzést, és mire egyetemre kerültem sokkal jobban kerestek és éltek, mint akkoriban. Sőt, az egyetemi képzés is addigra ingyenessé vált.:)

Biztos sokan vannak, akik a mi körülményeinkre nem vállalnának gyereket, nekünk meg nemsokára már kettő is lesz. Például a lakás, ahol lakunk, nem a sajátunk, és csak két szobás, az év végén fogunk tudni nagyobba, sajátba költözni. De mi nem éreztük gondnak, mert ha nagyobb lenne a lakás, akkor is a baba velünk egy szobában lenne az első időkben. Az sem zavart sosem, hogy nem a sajátunk, mert eddig ez nem volt lényeges, inkább az, hogy a városnak olyan részén lakunk, ahol éppen nekünk praktikus. Most már nagyjából belőttük magunknak az adott környéket, ezért most már jó lenne ott megállapodni. De ezt nem akartuk kivárni a gyerekvállalással, mert nekünk teljesen megfelelt eddig úgy, ahogy volt.

Ja, vagy például nincs autónk. Jogsink sincs. Ez néha zavaró, de azért annyira nem, hogy emiatt ne legyenek gyerekeink.

Vagy például nálunk tök jól működött a gyerek/munka mellett történő tanulás, így szereztem diplomát, és jó volt :) A férjem is most szeretne tanulni, munka mellett, hogy jobb pozícióba kerülhessen utána.

Nekünk ezek nem voltak kizáró okok, jó volt így, és most is jó így.

De ez tényleg annyira egyéni döntés kérdése... Mi vállaltuk így, mert nekünk elegendő feltétel volt az, hogy mindkettőnknek van fixnek mondható állása, annyi bevételünk, amennyiből meg tudunk élni, és fiatalok, egészségesek vagyunk. Mások meg úgy vállalnak gyereket, hogy nálunk az lenne kizáró ok. Például hogy csak az egyik szülőnek van munkája. Vagy hogy valamelyikük feketén dolgozik. Vagy hogy a szülőkkel laknak. De ez meg az ő döntésük. Lehet, hogy akiknél mondjuk csak az egyik szülőnek van munkahelye, ott ő keres annyit, hogy nem is szorulnak rá, hogy a másik is dolgozzon, ezért merik bevállalni. Én meg tutira nem merném, akármennyit is keresne a férjem. És mondhatná nekem bárki, hogy hát de mi is fel tudnánk nevelni egy gyereket, ha így lenne, én akkor sem mernék addig szülni, amíg nem lennék jogosult gyed-re, és nem lenne hová visszamennem utána dolgozni. Vagy pl. a másik ilyen, hogy mindkettőnk számára evidens volt, hogy csak akkor vállalunk gyereket, ha van életbiztosításunk. Ez nem mindenkinek fontos, de én enélkül nem alapítottam volna családot. Úgyhogy tényleg mindenkinek más az, ami alapfeltétel, és szerintem nem is helyes beleszólni, hogy xy miért nem vállal még gyereket, mert egyéni megítélés kérdése, hogy ki milyen körülmények között érzi magát biztonságban.

vki pontoz lefele. de mind1.

ha azt írod albiba szültél, min.bérre, ezer kölcsönnel az is baj.

ha sajátba, milliós megtakarítással az is baj :D