Szülők: ti kinek ítéltétek volna a gyereket a Kramer kontra Kramer-ben?

Én a férfinak, mert a szememben nem szülő az, aki otthagyja a gyerekét - még el se köszönt tőle, meg se magyarázta (az a levél elég szánalmas kifogásgyűjtemény volt), szegény gyerek meg még azon is agyalt, hogy Ő (mármint a gyerek) mit csinált rosszul:(

Az apa meg úgy-ahogy, kisebb-nagyobb buktatókkal, de megoldotta a helyzetet:)

Ezt érezte az anya is, és végül ezért nem élt a jogával, hogy magával vigye a fiát, még ha neki is ítélte a bíróság.

Igen, a film (és a könyv) arról szól, hogy anyu lelép, apu meg nem. Ennyi. Az előtte levő idő más dolog. Nem tudom, világos-e, egy anya elhagyta a gyerekét, mert elege lett. A helyzet az, hogy rosszul kezelte a dolgot. Ha akart volna, nyilván elmehetett volna dolgozni, vagy tanulni, nem tudom. De lehet, hogy nem. Akkor sem ez volt a helyes megoldás.

Apunak adok igazat.

1-es vagyok: szerintem elég jól kivehető volt a filmből, hogy korábban apa dolgozott, pénzt keresett a családnak, de otthon azért egy szalmaszálat sem tett keresztbe. Kb. lövése sem volt semmiről, ami az otthoni napi rutint illeti, és előszeretettel maradt munka után is a kollégákkal, ahelyett, hogy hazament volna a feleségéhez és a fiához. Nyilván nem ok nélkül hagyta ott a felesége:S

DE! Egy anya akkor sem hagyhatja el (ráadásul így) a gyerekét! Ha jól emlékszem, valami ilyesmit ír a levélben: "...nagyszerű dolog, hogy a mamád lehetek, de vannak más dolgok is..." Még a gyerek is azt mondja a apjának, hogy nem igényli, hogy a levelet újra felolvassa neki...

Ettől függetlenül persze a film az apára van kihegyezve, aki viszont példamutatóan alkalmazkodott a helyzethez, és felvállalt minden felelősséget - még csak egy rossz szót sem szólt a gyerek előtt (sem a háta mögött) az anyjára, sőt, belátta, hogy a házasságuk megromlásában neki is komoly része volt.

Nekem tetszett, bővebben ír az érzésekről, némi előzményt is sejtet.

Nem, apu kicsit sem volt szuper, de meg akarata oldani, meg akarta javítani, ami elromlott, és tudta, hogy hibázott.

Megint 1-es vagyok:

Attól eltekintve, hogy ilyen lelépés után a legtöbb ember szemében a nőnek esélye nincs, mint anyának, és a néző önkéntelenül is hajlamos a férfi pártjára állni, szerintem egyáltalán nem "fekete-fehér" a sztori.

Nagyon is összetettek a karakterek - ezért is jó a film. A nő is szimpatikus, még ha nagyot hibázott is, amit ugye a végén fel is vállal, és a férfiről is lerí, hogy azért ő sem volt mindig olyan "csodás", hibázgat. De az alapvető jószándék mindkettejükben megvan.