Elégedett vagy a férjeddel, mint apa?

Elég nehéz életünk van,sokszor nincs türelme a gyerekekhez, sokszor mondja hogy Ő anno kijelentette hogy nem lesz gyereke és sokszor mondogatja hogy Ő nem apának való,mégis a lehető legjobb Apa,akit kaphattak a gyerekek :-)

Igaz a t.ke kivan néha velük,hogy hangosak, hogy sorban állnak amikor Ő enne, hogy néha "csak a baj van velük" ,de Nála jobbat soha nem kaphattak volna! A semmiből is (volt ilyen is) előteremti a kirándulásra/farsangra/ egyéb fizetős eseményre a pénzt,hogy mehessenek,ha kirándulás volt az oviban,akkor elment Velük....

Ha ideje és energiája van, képes leülni segíteni a háziban,minden nyűge ellenére képes türelmese végig hallgatni a két kisebbet és 15x vissza kérdezni,ha valamit nem ért....

Nekem vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

8 hónapos a lányunk, imádják egymást, szépen elhülyéskednek, nem riad meg egy pelus cserétől, vagy köröm vágástól.

Viszont nagyon keveset van itthon és nem csak a munka miatt. Még én a gyerekhez vagyok láncolva, mert a nagyi és minden más rokon 130km-re van, addig ő éli világát.

Szombaton fél napos elfoglaltságai vannak a haverokkal(foci szurkoló és otp bank liga idején minden szombat off), vasárnap pedig ő focizik hobby szinten. Erre jönnek még a gyermektelen haverok meghívásai így gyakran péntek, vagy szombat késő estig off, néha becsúszik egy ilyen haverozás hét közben is, bár ez nem gyakori. Hétfőtől péntekig meg ugye 8-17 dolgozik. Volt már a hétvégéből vita(mikor elfelejtett éjszakára haza jönni), olyankor megígéri, hogy soha többet nem megy sehova. Próbálkozik is, de látom rajta olyankor, hogy nem találja helyét, vagy átalussza napot, nincs kedve semmihez. Akkor inkább menjen, mert így mikor otthon van, akkor szuper férj és apa.

Én nagyon elégedett vagyok, minden tőle telhetőt megtesz!

Igen, ő is feszült olykor és hibázik is, ahogy én is, de nem kívánhatnék jobbat, megad mindent, amire a családnak szüksége van lelkileg, anyagilag is.

Megvagyok elégedve a férjemmel általában. Úgy értem,pont annyit vártam tőle amennyit besegít. (Nemsokat...de komolyan ismertem,ezt vállaltam).Viszont ő is sok dologban szigorúbb(kis semmiségen felhúzza magát),míg a nagy dolgokban (elalvás előtt nincs édesség) pedig engedékeny nagyon. Iszonyat hamar lekenyerezik az apjukat. Egy mosoly,meg "naaa apu légyszi" és el van szédülve a "cukiságuktól".

Egyébként sokat játszik velük kinnt és bennt is,jó őket elnézni.

Teljesen elégedett vagyok, szuper jó apa :) Két gyereket nevelünk, a nagyfiam nem közös gyerkőc, de neki is ugyanolyan jó apja, mint a kicsinek. Mindkettővel nagyon jól bánik, nagyon szereti őket, és ők is imádnak vele lenni, esténként már látszik rajtuk, hogy apahiányuk van. A nagy szerencsére már szavakkal jelzi csak, hogy jó lenne, ha itthon lenne, de a kicsi tiszta zizzent, ha 5 után még nincs itthon.

Maximálisan kiveszi a részét mindenből, eszébe sem jut, hogy rám toljon dolgokat, ha itthon van, ugyanúgy pelenkáz, vacsit készít, öltöztet, hol a kicsit viszi sétálni, hol a nagyot viszi például mozizni, de mindig keresi az alkalmat, hogy a gyerekekkel legyen. Mivel elég nagy a korkülönbség, egyelőre nem nagyon lehet nekik közös programot szervezni, ezért sokszor van, hogy a férjem elviszi a nagyot valami neki való programra, én addig is a kicsivel tudok valamennyit szusszanni, nyugisan, a saját tempómban sétálni. Vagy fordítva is szoktuk csinálni, apa marad a kicsivel otthon, én megyek a naggyal. De a legjobban azt szeretem, ha mind a négyen, együtt megyünk valahová, ahol a kicsi sem zavar senkit, ha esetleg sír, vagy hangos, és a nagy sem unatkozik.

Szerencsére a férjem mindenben partner, bármikor lehet rá számítani, ha arról van szó, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Pedig sokat dolgozik, sokszor fáradt, és pihenne a hétvégén, mégis simán mondja, hogy menjünk ide-oda.

Úgyhogy én simán vígan bevállalom vele a harmadik babát is nemsokára, nem fog csalódás érni ezek után :) Pont ugyanannyira viselkedik szülőként, mint én, talán egy picit szigorúbb, kevésbé rugalmas nálam, de ezzel sincs baj szerintem, nem lehetünk egyformák. De sosem éreztem úgy, hogy ő kevésbé venne részt bármiben, mindig is egyenlően oszlottak el a terhek.