Megutáltam a kislányt. Kicsit bonyolult, lelkizős téma. Te mit tennél?

szerintem ha ilyen szőnyeg alatt kúszó stílusod van és a fentieket eőadod neki halkan hebegve habogva, talán változik valami egy napra, de lehet sokat mondtam..

amíg érzi, hogy kihasználható vagy, ki is fog.

Szerintem meg lehet beszélni normálisan, sértődés nélkül, hogy te szeretnél a saját gyerekeiddel is időt tölteni, úgy, hogy csak velük vagy. Illetve sok neked, ha minden nap vendéget kell fogadnod. Oké, hogy ő nem érzi ezt vendégségnek, de azért mégis, ők nem ott laknak, nektek is szükségetek van egy kis időre, hogy magatokban legyetek. Ezt így meg lehet mondani nyugodtan, és megbeszélni, hogy mondjuk hetente kétszer jöjjenek át, meg ha van valami program, akkor oda elmentek együtt, de ennél többre nincs kapacitásod.

Ha meg beszélgetni akartok, akkor fel lehet egymást hívni telefonon is, nem kell ott ülnie nálatok.

Nagyon egyszerű a megoldás, vagy felvállalod, és megmondod nagyjából így, ahogy itt leírtad, vagy nézed tovább, ahogy a lánya veri a gyereked, eteted tovább rendszeresen abból a pénzből, amit a sajátjaidnak is félretehetnél, és vállalod, hogy a konfliktusokat a pároddal, aki nagy valószínűséggel egyszercsak besokall, mert ezt hosszú távon tényleg nem lehet bírni.

Köztes megoldásként szóbajöhet az, amit írtak, hogy elmentek valahová, és nem nálatok találkoztok. Ha nem tudsz vele őszintének lenni, mondd, hogy többet akarsz kimozdulni, és otthon nyugalmat akarsz. Nem tudom, mennyi időt lehetnek nálatok, ha a párod dolgozik, és így is zavarja. Abszurd ez az egész, és nem az ő hibája, mivel TE hagytad, hogy ez így alakuljon. 3 gyereked van, szedd össze magad, és állj a sarkadra.

Nekem úgy tűnik, hogy ezt csak te látod vagy szeretnéd barátságnak látni, részéről kizárólag érdekkapcsolat.

Ha érdekes úgy kívánja, akkor kedves, elvileg tőle annyit kapsz ebben a barátságban, hogy egyszer(?) elmentetek sétálni, meg egyszer együtt szilvesztereztetek (amikor valószínűleg amúgy se lett volna más dolga?).

Ő erőszakosan jön, a te igényeidet minimálisan sem veszi figyelembe. Egy baráti kapcsolatban alap lenne az, hogy tud-e valamiben segíteni (nem anyagilag, de elmehetne bevásárolni, vigyázhatna a gyerekekre, segíthetne főzni, stb.), illetve MEGKÉRDEZNI, hogy most alkalmas-e neked.

Nálunk a barátok előzetes bejelentéssel jönnek, vagy mi is úgy megyünk, ér lemondani sértődés nélkül. Ha tényleg ég a ház valakinél, akkor persze, hívjon fel éjjel is, de ilyen válsághelyzet ritkán van.

A saját unokatestvéremet egyetlen egyszer hívtam fel hajnali ötkor, hogy ugorjon kocsiba és jöjjön el értem - ugyanis olyan vesegörccsel fetrengtem otthon (egyedül éltem akkor), hogy a másik szobáig nem jutottam el. Igen, az vészhelyzet volt, kórházban is kötöttem ki.

De pont most az egyik barátnőmet kidobta a férje minden előzmény nélkül. Én felajánlottam, hogy költözzön hozzánk átmenetileg. Nem azért, mert nincs pénze, hanem azért, hogy ilyen sokkos állapotban ne legyen egyedül. Nagyon megköszönte, de nem élt vele, mondván nálunk kisgyerek van és ennyire nem borítja fel az életünket, de nagyon hálás, ha néha felhívhat és kiöntheti a szívét, vagy esetleg napközben pár órára átjöhet.

Mondom, mindezt azok után, hogy ÉN ajánlottam fel és tényleg szívesen láttuk volna. Ráadásul ő most valóban komoly érzelmi válságban van.