31 éves vagyok, még nincs gyerekünk, és nagyon unom már, hogy az idősebb kolléganőim ezzel zaklatnak. Miért kell ennyire indiszkrétnek lenni és beletaposni más lelkivilágába, és csak azok csinálják, akiknek már van gyerekük?
Idővel nekünk is lesz, sajnos elég sok probléma gördült az utunkba.
Tudjuk jól, hogy sohasem lesz tökéletes a helyzet, de most nem élünk túl jól, és úgy gondolom, nem vagyok még 50 éves.
Nyugodtan szülhetek 35 évesen, az még nem a vénasszony kor.
A kolléganőim más korosztály, egy részük a nyugdíjhoz közelekdik, nekik még az volt a természetes, hogy 20 évesen férjhezmentek, és egyből szültek. Ők értik meg a legkevésbé. Én már 100x elmondtam, hogy ez egy más világ, akkor egyből volt ingyen tanácsi lakás, meg akikkel én kapcsolatban vagyok, mindnek volt szülői segítsége. Nekünk nem volt, a nulláról, sőt mínuszból indultunk, ezért kínlódunk még ma is az anyagiak miatt. De igyekszünk nagyon, és 2-3 év alatt szerintem meg tudjuk oldani a mostani nehézségeket.
A kicsit fiatalabb kollégáknál szintén volt hitel nélkül annyi pénz (hogy honnan, nem kérdeztem), hogy huszonévesen lakást vettek. Család, rendben. Nyilván adjanak, ha van miből. De nincs mindenhol!
A másiknak csak becsúszott a gyerek. Ez is nagyon rosszul tud esni a nőknek: egy csomó párnál csak becsúszik a gyerek, és bár megtartják, örülnek neki, de onnantól mindenkitől azt kérdezgetik:
"És nálatok mikor jön a baba?"
Holott ők sem tervezték, csak ügyetlenek/figyelmetlenek voltak.
Érdekes, amíg nekik nem jött össze, addig miért nem kérdezgették lépten-nyomon, hogy másoknál mikor jön?
Ezt nagyon sokan csinálják.
Nem gondolnak/gondoltok bele, hogy a másiknak ez mennyire fáj?
Nem fogom fűnek-fának, az egész cégnek elmesélni, hogy milyen gondjaink vannak, mert nem akarom magam megalázni, meg senkinek semmi köze az anyagi és egészségügyi helyzetünkhöz.
Akinek mindene megvolt, az soha az életben bele sem gondol abba, hogy nincs mindenki abban a szerencsés helyzetben.
Azt meg nem akarom, hogy nem tudom a gyerekemnek biztosítani a normális életet, és nem tudok neki semmit megadni, mert nincs semmink.
A mai napig a fülembe cseng, pedig nem most volt, az egyik kolléganőm beszólása, miszerint nagyon meg fogom bánni, hogy nem szültem.
Szerintem meg azt bántam volna meg, ha már szültem volna, mert a gyerekem nem lenne igazán boldog. Nem kell félremagyarázni, nem akarom majd elkényeztetni, és a legdrágább dolgokat megvenni, de egyáltalán nem értek egyet azzal, amit sokan írnak ilyenkor, hogy csak szeretet kell, a többi majd megoldódik.
igazad van. nagyon bunkóság ezzel zaklatni másokat.
szerintem nyugodtan mondd meg,hogy nem szeretnél erről beszélni. ha tovább faggatnak,hát így jártak. én lezártnak tekinteném a témát.
és valóban jó,hogyha van egy alap anyagi helyzet. pl a minap olvastam egy kérdést itt. egy tini lány írta,hogy nincs pénz felfűteni a többi szobát, így a szüleivel van egy szobában. nincsen semmi magánélete, még gépezni se tud anélkül,hogy ne olvasnák a háta mögött. tanulni is úgy szokott,hogy a háttérben apuka hallgatja a tv-t meg beszélgetnek a szülők.. hát nekem senki ne mondja,hogy ez normális. nagyon jó dolog a szeretet, de legalább egy szobát kapna szerencsétlen gyerek..főleg így kamaszodva.. sokan meggondolatlanul, szinte a semmire vállalnak gyerekeket (nem is egyet). aztán osztják az észt annak aki máshogy gondolkodik..
én személyesen nem szoktam senkit kérdezgetni ilyen téren. max oké,közeli barátoknál ha szóba kerül,hogy szeretnének -e majd gyereket, vagy hányat. de így ennyi. ez tényleg olyan dolog, amit a párnak kell eldönteni.
az is lehet, hogy csak egyszerűen nem tudnak témát feldobni, a szakmai témákon felül, csak a gyerekvállalást.
nem lehet egy színes életük.
én elintézném egy legyintéssel, hogy majd egyszercsak lesz gyerekünk.
egyáltalán nem érezném úgy, hogy most ezzel beletapostak volna a lelkivilágomba.
1# vagyok
azt kihagytam,hogy egyik unokatesómat éveken keresztül bombázták kérdésekkel,hogy mikor jön a baba? de minden családi eseményen sorra jöttek neki a kérdések..aztán az egyik alkalommal kifakadt,hogy már évek óta próbálkoznak.1x sikerült is, de elvetélt nagyon hamar. és hogy mennyire jól esik, amikor minden egyes alkalommal még beledöfnek egyet a rokonok..
igaza van..jó, nem tudhatta senki,hogy mi van a háttérben..de pont ezért nem kéne erőszakosan kérdezgetni..
ebben van valami.
már megfigyeltem, hogy kávézásnál, ha megbeszélik, hogy aznap melyik kolléga mit mondott, mit csinált, és beáll egy kínos csend, a kisgyerekes kollegina egyből mond valamit a gyerekről. nem kérdezi senki, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem is érdekel senkit.
csak ez amolyan joker-téma, bármikor be lehet dobni, mert a gyerektől úgyis mindenki elolvad, mindenki mosolyog, mindenki olvadozik.
tényleg, ő semmi másról nem tud beszélni, csak a gyerekről.
na igen, ez a legdurvább. mi van, ha próbálkoznak, és nem jön össze?
nyilván az ilyet nem akarja az ember szétkürtölni, mert szégyelli, még ha nem is tehet róla.
á, én aztán nem beszélek a magánéletemről, vagyis ilyen mélységekben, hogy 3 év múlva mik a terveink, biztos nem. max. annyit, hogy mit főzök hétvégén, de inkább már elvonulok, annyira elegem van belőlük. még ha 1 hónapja hallgatnám, és sosem reagáltam volna rá.
de 5 éve hallgatom, és 100x elmondtam, hogy hagyjanak ezzel a témával. de mintha a falnak beszélnék.
így arra jutottam:
1. vagy az agyukkal van baj. ebben az esetben kivonom magam a közös beszélgetésekből.
2. direkt csinálják, gonoszságból. a megoldás ugyanaz, nem keresem a társaságukat.
De most azt gondolod, hogy direkt piszkálni akarnak? Kizárt dolog, szerintem túlreagálod. Ez egy joker-téma, ne gondold, hogy rólad szól minden. Csak kérdezni akarnak valamit, jobban meg akarnak ismerni. Te sem értesz egyet mindenki döntésével gondolom, ahogy írtad, nem érted azokat, akik a semmire szülnek pl. Na állj hozzá így, másnak meg az a fura, hogy elmúltál 30 és nincs gyerek, ennyi. De ne gondold már, hogy mindenki ilyen.
Egyébként hány kolléganőd van? Ha ennyire zavar, akkor kérd meg őket, hogy jegeljék a témát, mert még nem akarsz és kész. Vagy ha jobban tetszik, meg is indokolhatod, de zárd le.
azért merült fel bennem, h szándékos, mert kb 5 éve dolgozunk együtt, 5-6 nőről van szó, és 100x megkértem már őket, hogy jegeljék.
pár napig, hétig nem téma, de újra felhozzák.
nem arról szól, h jobban meg akarnak ismerni, mert évek óta ismerjük egymást, és nagyon jól tudják, hogy zavar, ha folyton erről kérdeznek.
a "folyton" pedig akkor is folyton, ha az évek alatt vannak néha több hetes szünetek.
a gyerekvállalás nem olyan dolog, ami jövő hétre megváltozik.
majd lesz, ha én úgy döntök, nem kell hetente megkérdezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!