Miért van ekkora ellenszenv a fiatal és az idősebb kismamák között?

Azért, mert állandó a beszólogatás. Az idősebb szerint a fiatal a semmire szül, a fiatal szerint meg az idősebbet majd nagymamának nézik a gyerek ballagásán.

Itt is az a lényeg, mint minden más vitás kérdésnél: az emberek nem tudják elfogadni a véleménykülönbséget, nincs empátia, és túlzott az általánosítás.

Azért, mert egyből az jön le nekik hogy "anyádnyakára szültél" és hogy "semmireszültél" esetleg az hogy "orrbaszájbaszexelsz". Nekem is nekem szoktak esni. :)

24N 3 gyerekkel.

Az "idősebbek" azért irigykednek, mert másnak már fiatalabb korában lett gyereke, a fiatalok meg azért, mert az idősebbek tovább élhették a "szabdságukat". :) Nem, egyébként ez hülyeség. :)

Az a legnagyobb baj, hogy mindenki a másik életével van elfoglalva, nem a sajátjával. Valószínűleg az az ok, hogy egy fiatalabbat nem tartanak késznek az anyasághoz, az idősebbet meg felelőtlennek tartják, mert kockáztatja a gyerek életét azzal, hogy későn szüli, illetve nem éri meg a felnőtt korát. De ez nem az én véleményem, csak általánosság. Senki nem lát bele a másik életébe, csak megy az ítélkezés ezerrel.

29 éves anyuka, 1 éves kiskrapekkal

Ha figyelmesebben beleolvasol más rovatokba is, általában arra szoktak rettentő büszkék lenni (és az ettől eltérő embereket támadni), ami "adottság". Tehát már nem lehet változtatni rajta.

Nemzetiség (nagymagyarkodók), nem (feministák, hímsoviniszták), ki mikor szült, stb....

Sokaknak szerintem egyfajta önigazolás. Ismeretségi körben olyanoktól tapasztalok ilyesfajta viselkedést, aki a saját döntését illetően bizonytalan és ezt egyfajta önmegerősítésként alkalmazza.

Persze, a 17-18 alatt és 50 felett szülők már valóban extrém példák, de feltételezem, hogy a kérdésedben nem az ilyen extremitásokra gondoltál.

Sziasztok,

én az "idősebb" anyák táborát erősítem, 38 vagyok, 5 éves gyerekkel, tehát 33 évesen szültem.

Sose vetemednék arra, hogy valakit a kora alapján ítéljek el negatívan, viszont igazatok van, a jelenséget én is tapasztaltam- még a saját bőrömön is párszor- bár többször inkább fültanúja voltam pl. rendezvényeken, játszótéren.

"Idősebb" anyként nekem volt már sok-sok alkalom az évek alatt, hogy kb. ismeretlen, nálam jóval fiatalabb (20-22 éves korosztályú kb.) édesanyák szóltak be pl. játszótéren.

Szeretek köszönni, esetleg szóba elegyedni a szülőkkel ilyen helyeken, a többséggel életkortól, gyerekek nemétől, számától függetlenül lehet beszélgetni, válaszolni, ha megszólítanak.

Ok, nem atomfizikáról, de gyereknevelésről, játékokról, közeli programokról, esetleg tapasztalatot cserélni közeli bölcsi-ovi-iskola stb. témában, vagy a közvetlen környezetünk híreiről azért lehet.

Sokszor megkaptam már ezeket (mindig mosolygok egyet vagy legfeljebb lerendezem azzal, hogy a gyerekvállalás/nevelés témakör szabadon választható, mindenki maga döntötte/dönti el folyamatosan, hogy merre halad):

- neked könnyű, mert csak egy gyereked van (kedvencvem egyébként az, ha ehhez még van egy szúrás a 20 évestől, hogy "gondolom már nem terveztek többet" :)- mindig megnyugtatom, hogy nem, hagy érezze a tűnő győzelmet)

- neked könnyű, mert jól éltek (vicces ez azért olyantól, akit látásból ismerünk, kizárólag a játszótéren köszönünk és váltunk 5-10 mondatot). Ezt is elintézem azzal, hogy igen, egrészt a korom is lehet a helyzeti előnyöm (könnyebb egzisztenciát teremteni 10 év alatt, mint 1 alatt pl.), másrészt azzal, hogy "hát nálunk sem nő az előkertben pénzfa sajnos" - ugyanúgy megdolgozunk mindenért, mint ti vagy más- lehet, hogy eredményesen tesszük, de bocs, most nem hoztam magammal pénztárcát, nem szoktam máséba se belenézni :)

- biztos jól keresel (fujj, ez minősíthetetlen, nekem eszembe nem jutna ezt bárkitől megkérdezni, még barátságban sem téma- kérlek ne kövezzetek meg, de azt figyeltem meg, hogy az ilyen kevésbé elegáns, direkt arcba kérdések jellemzőbbek a fiatalabb édesanyáknál- nem tudom, hogy egyébként ez a "lazaság, barátkozás" részeként gondolják vagy hogyan, de valahogy én mindig fennakadok rajta és tudom egy mondattal hárítani)

- "szeretem" a fizikai állapotunk, teljesítőképességünk különbözőségére tett szurkálódásokat is (alaptalan egyébként, de biztosan azoknak a konkrét fitala nőknek jól esett, akik megeresztették)- biztosan tudjátok mire gondolok, amikor ilyen megjegyzések jönnek, hogy "hát én még le tudok ülni a drágámmal a földre homokvárat építeni" vagy "én már szülés után x hónappal visszanyertem az alakomat, mert futottam a babakocsival" :)

Nekem nincs okom panaszkodni, az életkoromhoz képest rendben vagyok magammal- így ezt is tudom intézni azzal, hogy nekem nincs szégyelnivalóm, 10 évvel ezelőtt sem ismertük egymást, lehet 10 év múlva sem fogjuk.

A másik oldal viszont az, amit ugyancsak nem szeretek, ha bármilyen életkorú kismamák/anyák "bandába verődve" nekiállnak bárkit kibeszélni a háta mögött vagy beszólni. Ebben én nem veszek részt és ha eléri az ingerküszöbömet ez a méltánytalanság, akkor szoktam is szólni,hogy vajon ezt face-to-face is elmondanák neki?

Lehet, hogy nem vagyok a helyi közösség vagy játszótér vagy bármi sztárja, de nem is ezért járok ilyen helyekre.

Egészséges önbecsülésű ember életkortól függetlenül is tudja a helyén kezelni az ismeretlenek beszólásait- annyit is érnek.