Szülés után nektek jött valaki segíteni a férjeteken kívül? Volt veszekedés?

Nekem lett volna, de a főzésen kívül sem anyukámra nem anyósomra nem "szorultunk" rá már az első gyereknél sem.

A férjem segített,amiben tudott. Azt,hogy főztek, megköszöntem, de tényleg meg tudtam, tudtunk mindent oldani. Ezzel én úgy voltam, hogy hónapokig egyébként sem lakhatna nálunk senki, így is-úgy is meg kell tanulni egyedül ellátni a kicsit.

A másodiknál a férjem tesójának engedtem,hogy egy éjszakát itt aludjon. Igazából kizárólag azért, mert nagyon erőlködött és nem akartam megbántani. Hiába kelt ő fel a babához, nyilván én is egyből megébredtem ahogy meghallottam a hangját. Meg egy kicsit azért csak izgultam, mert nincs még gyereke, és nem tudtam,hogy tutira sikerül-e megoldania mindent.

Veszekedés igazából nem volt, bár azt láttam anyósomékon,hogy ők úgy gondolták, többet lesznek ott.

Nekünk még relativ frisd az élmény.

Semmi tapasztalatunk sem volt a férjemmel babagondozással kapcsolatban, de kifejezetten kértük, hogy senki ne jőjjön az első 2 hétben, mert magunk szeretnénk boldogulni.

Mivel külföldön lakunk, ha jött volna valaki, akkor nálunk is kellett volna aludnia.

Védőnő látogatott meg minket az első napokban minden nap, aztán egyre ritkábban.

A lehető legjobb döntés volt, hogy nem akartunk senkit magunkhoz.

Persze az elején kicsit bénázrunk, azokon jókat mevettünk és szép lassan belejöttünk mindenbe.

Férjem 2 hétig volt itthon, utána anyum rögtön akart jönni egy hétre, de megkértem hogy egy héttel kédőbb jőjjön, mert akartam tudni, hogy milyen a fiammal kettesben maradni és egy kis önbizalmat szerezni, mielőtt mások tanácsát hallgatom.

Olyan jól sikerült minden, hogy anyumnak semmi dolga nem volt, annyi hogy néha megfőzött, mert ahhoz tényleg nem jutottam.

Most 2 hónapos a fiam és nagyon elégedett vagyok magunkkal :-)

Különben valaki azt mondta, hogy nagy túlélők a kisbabák, mert túlélik a kezdő szülők bénázàsait, és ez tényleg igy van :-D