Szülés után nektek jött valaki segíteni a férjeteken kívül? Volt veszekedés?

csak a párom ...

szerencsére anyós 280km lakik

anyám meg csak akkor jött volna ha kérem

szal ez így volt jó :-DDD

Mi még most várjuk az első babánkat. Nagyon messze lakunk mindenkitől, így a babát is csak úgy tudják megnézni, ha maradnak pár napot. Az első héten anyukám, második héten anyósom jön, mindkettővel nagyon jó a kapcsolatom, és tudják, hogy milyen makacs tudok lenni, így ha bele is próbálnának szólni valamibe, az nem fog nekik menni. De nem olyan típusok szerencsére. Anyósomat már felkészítettem, hogy már most türelmetlenebb vagyok jóval (elég jámbor az alaptermészetem:)). Nekem olyan szinten fontos lett, hogy a gyereket ne érje semmi stressz -márpedig, ha engem stresszel valaki/valami, azt a gyerek is megérzi-, hogy kicsit nyersebb lett a modorom, amiért nem okoz gondot utólag elnézést kérni. Erre számítok a szülés után, aztán majd meglátjuk.

31 hkm

Nem jött senki sem segíteni, a férjem sem.

Szülés után egy hétig anyám nálunk lakott, na akkor volt veszekedés, mert átrendezte a konyhát pl., mivel semmi sem volt a helyén (=semmi sem oda volt téve, ahol ő otthon a saját konyhájában, innen 150km-re a dolgokat tartja)

Az első kisfiam születésekor jött anyukám,a szomszéd faluban lakik.Nem konkrétan a baba körüli teendőkben segített,ügyesen megoldottunk mindent!Főtt ételt hozott kb. 1,5-2 hétig,de nem minden nap.Örültem neki,kicsit beszélgettünk,megszeretgette a babát,sétáltunk közösen.Nem feltétlenül volt szükséges,de így alakult.Takarítottam már 4 nap után,a mosogatás,házimunka egyéb része nem okozott gondot.

Más kérdés a kistesónál...Tavasszal érkezik,egyelőre nem ismerem az akkori körülményeket,elképzelhető,hogy másképp alakul egy nagyobb testvér mellett az egész.Veszekedés nem volt,szerencsére.Nem hiányzott volna egy újszülött mellett.

Az anyósom is nyomult,de ő is az a típus,aki inkább belekotyogni szeret a dolgokba,nem pedig valóban segíteni.De ez az élet más területein is megmutatkozik,azon csodálkoztam volna,ha éppen ebben a témában nem osztja az észt,megszoktuk már.

Nem.

Volt ajánlkozás mindkét részről, de udvariasan elhárítottuk.

Hármasban akartunk lenni. Két hétig volt otthon velünk a férjem.

A fagyasztót előre feltöltöttük, az ebédet rendeltük (és még utána is), a férjem alaposan kitakarított még egyszer amíg a kórházban voltunk, nem volt szükségünk semmilyen segítségre.

Utólag is nagyon jó döntés volt, hogy úgy rázódhattunk bele a kisbabás létbe, hogy csak egymásra voltunk utalva, nem asszisztált senki, nem vette ki a babát senki a kezünkből, hogy "nem így kell". Egyikünk se mondhatta, hogy "ő nem ért hozzá, ezért nem csinálja", mert egyikünk se tudta, de együtt mindent megoldottunk és azóta is így van.