Nektek mivel és hogyan teltek a kórházban töltött napok szülés után?

Mind a kétszer szerencsére olyan szobába kerültünk, ahol nyugodt babák voltak.

Így sok pihenéssel és babázással teltek a napjaim.

Sokat beszélgettünk a szobatársakkal. Volt, akinek első gyerkőce volt, volt akinek már többedik.

Tapasztalat csere és gyűjtés is volt egyben.

Emellett persze a látogatókkal is foglalkoztam, bár mindenkit inkább a lányok érdekeltek. :)

A férjem mind a kétszer olvadozott, alig várta, hogy hazajöjjünk és dédelgesse a hercegnőit.

Amikor a kicsi született, akkor persze nehezebb volt a kórházi időszak, mivel a nagyobbik lányom nagyon hiányzott és én is neki (akkor volt 2,5 éves), de tudta jól, hogy nem sokára megyünk haza. Iszonyat büszke volt, hogy nagy tesó lett. Nagyon várta már, hogy megszülessen a kishúga.

A kórházban is büszkén tologatta, mindenkinek mesélte, hogy nagy testvér lett.

Persze, amikor menniük kellett haza, akkor borzasztó volt.

Sírdogált, de mondtam neki, hogy nem sokára otthon vagyok, már csak X napot kell aludnia. Nagyon sokat segített, hogy értelmes nagylány volt már akkor is és nem épp a dacos - hisztis korszakát vette elő a testvére születésekor.

Volt otthon 1,5 hónapig egy kis féltékenység, de mindig örömmel segített. Állandóan babázott, simogatta, puszilgatta a testvérét.

Egy agyas szobaban voltam. Reggel koran ebredtunk, a fiamat akkor bevittem a csecsemosokhoz, mert vizit volt. Addig lezuhanyoztam es feloltoztem. Delelott a ferjem bejott latogatni es hozta a nagyobbik gyereket is, megebedeltem. Delutan megint jott a ferjem, illetve aposomek, sogornom, testverek a csaladjaval. Nem egyszerre, hanem kulon-kulon napokon.

Este szinten megneztek a fiamat, furdetes volt, addig en elrendeztem magam (vacsi, pizsama, fogmosas, ilyesmi).

Ezek mellett meg kenyelmesen babaztam, tisztaba raktam, szoptattam, bar sok dolog nem volt vele, mert rengeteget aludt abban a par napban.

Szabad orakban es estenkent filmet neztem laptopon, neteztem, olvastam.

Szoval kenyelmesen telt, kb az azt koveto 3 evben nem volt idom annyit pihenni es lazulni egyhuzamban, mint azalatt a 3 nap alatt. :)

Kínlódással, idegeskedéssel, aggódással.

Nehéz szülés volt, nem tudtam ülni, állni, feküdni is csak egy pózban. A vérveszteségtől olyan gyenge voltam, mint a harmat. Az őrzőben voltam több, mint 24 órát a baba nélkül. A tejem nem indult, kínlódtunk a szoptatással, a gyerek üvöltött egész éjjel az éhségtől, pótlást csak többszöri könyörgésre kapott, ennek köszönhetően nagyon besárgult, kékfényre szorult... a súlya nem akart megindulni (hogy indult volna, amikor alig evett), az osztályvezető nem akart még az 5. napon se kiengedni. Bár csak 1 szobatársam volt, a szoba egész nap átjáróházként működött, mert a tiltott látogatás ellenére egész nap jöttek-mentek a "kedves" szomszédhoz (külföldi volt a szentem és úgy tett, mintha nem értené az angolt). Így kellett volna meghitten szoptatnom. Sírni tudtam volna.

Miután kiengedtek, otthon 2 hónapig szenvedtem, mire lett tejem a "remek" kezdet után.