Ha azt érzem, hogy veszélyeztetett terhesség esetén nem bírok ki egy évet szex nélkül ne vállaljak gyereket?

Közel 10 hónap maradt ki. Eltiltva nem voltunk, de eleinte nem mertünk, amikor kiderült, hogy újra terhes vagyok, mert volt egy vetélésem már korábban, nagyon féltünk, hogy bajt okozunk. Igen, a férjem is nagyon féltette a babánkat, nem a farkával volt elfoglalva. Aztán minden rendben volt, szexelhettünk volna, de akkorra már 0-24-ben vagy hánytam, vagy öklendeztem, vagy "csak" olyan szarul voltam, hogy azt kívántam, lőjön le valaki. Bármilyen hihetetlen, a férjem itt sem a farkával volt elfoglalva, hanem nekem próbált valahogy segíteni. Mire ez elmúlt, már 16 hetes voltam, volt már látható és érezhető pocakom. Megpróbáltunk szexelni, de így egyszerűen nem ment egyikünknek sem. Minket valamiért zavart, hogy ott a baba (nem maga a pocak, azzal semmi baja nem volt a férjemnek). Pár héttel később megint megpróbáltuk, akkor már intenzíven mozgott, na, itt végképp nagyon gyorsan abbahagytuk, ahogy elkezdett úgy pörögni a hasamban, hogy a férjem is érezte a saját hasán, nagyon hülyén érezte magát ettől. Megbeszéltük, hogy ez így nem megy, hagyjuk (főleg neki nem ment amúgy). Megszületett, aztán ugye ott a 6 hét gyermekágy, amikor nem lehet, ráadásul csak a 7. héten jutottam el kontrollra. És még ekkor sem a farka érdekelte, hanem örült, hogy egészséges a kislánya, meg a felesége, és végre hárman vagyunk.

És lehet, hogy te nem hiszed el kérdező, de 10 hónap után simán ugyanúgy néztünk egymásra, mint előtte, és gond nélkül kezdtünk el újra szexelni. Most 5 hónapos a lányunk, nincs és nem is volt köztünk emiatt probléma. Tudod ez nem teljesen úgy működik, hogy anyuka aggódik a gyerekért, ezért nincs szex, apukát meg nem érdekli az egész, és ő csak azzal van elfoglalva, hogy dughasson. Normáliséknál egy veszélyeztetett (vagy csak valamiért féltett, mint pl. nálunk) terhesség esetén az apának ugyanolyan fontos a baba, mint az anyának, és baromira nem a szex az első a számára. Ez egy átmeneti időszak, ki lehet bírni. Mi lenne, ha ne adj isten egy baleset miatt pár hónapig nem tudna veled szexelni a párod? Megcsalnád, elhagynád egyből?

Mi pont most vagyunk benne. Erős görcsökkel és vérzéssel kórházba kerültem, több mint egy hétig bent is tartottak. A férjem baromira örül neki, hogy mind a ketten jól vagyunk és a koraszülést is sikerült megakadályozni.

Ez volt 5 hete, most vagyok 38 hetes, tehát még kb 2 hónapunk van szex nélkül.

Igen, az első ijedtség és a többedik "rendben van a baba és az anyuka is" orvosi ellenőrzés után feltámadtam a vágyaink. Ez teljesen természetes, szerelmesek vagyunk, fiatalok, nyilván kívánjuk egymást. De nem szeretnénk átélni újra azt, amit azon a héten kellett.

Ettől még nő és férfi vagyunk: összebújunk, simogatjuk egymást, együtt zuhanyzunk, sokat beszélgetünk, tervezgetjük a jövő évet, találgatjuk milyen lesz a baba, bolondozunk stb.

Egy kapcsolat fő alapja a szex? Na ne! Azért álljon már meg a menet! Elég nagy baj az, ha valahol a szex jelenti az igazi összetartó erőt. Egy kapcsolatnak nem a szexen kell alapulnia, nyilván az is nagyon fontos része, de egyáltalán nem ez a "fő eleme".

A szex jó dolog, de azért nem létszükséglet. Mi az, hogy nem lehet kibírni nélküle pár hónapot? Én közel 20 évesen veszítettem el a szüzességemet, magyarul életem első 20 évében kibírtam szex nélkül és nem haltam bele. A szex nem olyasmi, mint az evés vagy az ivás, hogy az ember belehal, ha pár nap kimarad... Az a férfi, aki meg emiatt nem tud nőként nézni a párjára, mert néhány hónapot szex nélkül kell kibírnia a közös gyermekük egészsége érdekében, annak a férfinak nem is való se gyerek, se feleség. Nem a szex tart össze egy kapcsolatot, ahol meg igen, ott nagy bajok vannak - és abba a kapcsolatba valóban nem is szabad gyereket vállalni!

Kérdező, ha úgy érzed, te nem bírnál ki szex nélkül ennyi időt, és fontosabb számodra a testiség mint a születendő kisbabád testi épsége és egészsége, akkor én is azt javaslom, hogy egyelőre mondj le a gyerekvállalásról. ;)

jó kapcsolat fő alapja a jó szex.

Elég baj, ha így van.

Ameddig így érzed, addig nem vállalnék a helyedben. Van, aki a fél terhességét kórházban tölti, erre lehetne mondani, hogy a jó kapcsolat alapja a rendszeres közös időtöltés. Azerintem olyankor érdemes vállalni, amikor annyira szeretnék mindketten, hogy egy ilyen helyzetben is tudják egymást támogatni. Mondjuk szerintem eleve együttlenni is így érdemes.

Amúgy a terhesség alatt a nőnek nincs is kedve nagyon sok esetben a szexhez, az első trimeszterben ott a fáradtság, hányinger, a többinél nőni kezd a pocak, van kb. 1-2 póz, amiben kényelmes, de lehet, hogy a megváltozott hormonok miatt nem jön vissza a kedv, és olyan is van, hogy a leendő apuka az, aki ilyenkor nem akarja, merthogy ott van bent egy gyerek:)

Szóval majd akkor vállaljatok szerintem, ha egy esetleg ilyen helyzettel meg tudtok közösen birkózni. Amúgy sok terhességnél alig van tünet, és azért nagyon sokan tudnak szexelni terhesség alatt is.