Érdekelne, hogy mással is előfordult-e, hogy nem volt "szerelem első látásra" az újszülött babája?
szerintem a legtobben igy vannak vele. :)
en legalabbis biztos nem ereztem a mindent elsopro elemi erot. :)
mar o a vilag kozepe persze. :)
Èrdekes.Nem tudom, hogy van-e köze ahhoz, hogy hányadik babáról van szó...
Egyébként köszönöm az őszinteségeteket, ès úgy vélem többen vagyunk, mint gondolnánk!De nagy az elvárás!Úgy kell csinálni!Ès igen, még elvárnák a műkönnyeket is.Várom még a válaszokat!
Én mind a kettő terhességnem nagyon örültem és amikor megszülettek, akkor meglepően nem éreztem azt a szerelmet, amit vártam magamtól.
Természetes szülés volt, a szülés sem volt olyan tragádia, amire készültem és a misztikus szoptatás egy rémálom volt nekem. Meg nekik is, mert állandóan éhesek voltak...
Mind a kétszer 1 hónapos koruk után elkezdték átaludni az éjszakát, a hasuk fájt, azt nem úsztuk meg mi sem az első 2 hétben, de megoldottam hamar. 2 hónapos koruktól mind a kettő éjjel 10-11 órát alszik, tök jól esznek, szóval kb. mindenben csalódtam érzelmileg. A fiúk inkább viccesek voltak születésük után, mint cuk
ik és annyira de annyira két különböző gyerek lett belőlük. Mind a kettő kb. 3-4. hónaptól varázsolt el, amikor már megismertem őket, az igényeiket és fura, de ők is elkezdtek igazodni hozzám. Nagyon jól megvagyunk szerintem mindenféle dackorszakos kicsattanások ellenére is és imádom őket, de az egész terhességes szüléses újszülöttes körítés nekem egy nagy csalódás volt. (Mondjuk nem is viselt meg, nem is hagyott nyomokat szerencsére.)
Nem volt az, de én nem is vártam. Úgy indultam neki, hogy külön emberek vagyunk, és a születésével kezdődik az ismerkedés, barátkozás. Ezért nem stresszeltem magam rajta, hogy mit kellene vagy nem kellene érezni.
Segített, hogy a szüleim is elmesélték, hogy lófüttyöt nem éreztek, amikor hazavittek, pedig évekig várták, hogy anyám teherbe essen. Aztán idővel kialakultak a mély érzelmek, szépen fokozatosan. És tényleg jó szülők voltak, egy szavam nem lehet.
Az első hetekben engem is a kötelességtudat vezérelt, aztán idővel, fokozatosan mélyültek az érzéseim. Mondjuk alapból nem vagyok egy elérzékenyülős, negédes dolgokra vevő típus. Inkább racionálisan közelítettem meg, a környezet véleményével meg nem foglalkoztam. Ha volt is nekik, megtartották maguknak, legalábbis kritikát nem hallottam senkitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!