Miért ilyen a nővérek hozzáállása a kórházban?
Bekerült a 16 hónapos gyerekünk, szerencsére már csak megfigyelésre tartják bent, jól van amúgy.
Születésétől fogva 3 nagyszülő és az apja is nagyon kiveszi a részét az életéből, ő is ragaszkodik mindannyiójukhoz. Kórházon kívül is ezek az emberek vigyáznak rá gyakran, soha nem volt probléma belőle, egyformán ragaszkodik mindenkihez.
Éjjelente én vagyok bent vele, de nappal váltjuk egymást családtagokkal. Pl. nagyszülők is azonnal pattantak és segítségre készen - "telefonálj és egy óra múlva ott vagyok" - álltak.
Azt tudom, hogy a nagy csődületet nem szeretik a kórházban, így figyeltünk arra, hogy egyszerre egy ember legyen bent, maximum egymás váltásánál kettő, pár percig (két hozzátartozó szobatársaknál is volt bent nappal).
A nővérek elkezdtek pampogni, hogy mi ez a sáskajárás, stb. Amit nem értek, mert kulturált a család, ekkora gyereknél pedig, ha vigyorogva fogadja az érkezőt, akkor egyértelmű, hogy számára ez jó. Ahogy mondtam, csapatostul nem mentünk be soha, hanem leosztottuk, hogy ki mikor megy be, közben telefonon ment a kapcsolattartás.
Mindenki feszült a gyerek miatt, érthető módon nem örülünk neki, hogy kórházban van, de mindenkivel udvariasak, együttműködőek vagyunk. Ezért se értem, hogy mi volt ez a nővér részéről. Mi hibáztunk valahol, vagy csak kifogtunk egy kötekedős nővért?
válasza:Hát jó nagy bunkók, sajnos nem nagyon tudsz mit tenni.
Esetleg vihetsz nekik egy bonbont vagy valamit, akkor kedvesebbek lesznek.
Egyébként ha ilyen lenne nálunk, tutira az egész család ott lenne. Ti teljesen normálisan oldottátok meg, figyelve a minimális zavarásra...nehogy már még ez is gond legyen.
válasza:Egy ismerősöm 10 évig volt a gyermekosztályon.
Kiégett. :(
A legtöbben úgy tudnak csak túllendülni ezen, hogy érzelmileg kikapcsolnak.
Befásulnak, bunkók lesznek.
Ez afféle önvédelmi mechanizmus.
Nem azt mondom, hogy nincs igazad, de még normális fizetést se kapnak, nemhogy pszihológusi segítséget.
Kevesen vannak, túlterheltek, gyakran érzelmi roncsok.
Én képtelen lennék azt csinálni, amit ők.
válasza:Nekünk is szóltak, mikor bennt voktunk. Kiderült, hogy a szobatársam panaszkodott, mert egyszerre jött be a nagymama és a nagypapa, pedig kiírás szerint egyszerre csak egy látogató lehet bennt. Csendesek egyébként szóval nagyon rosszul esett, nem értettem miért zavarja. Aztán mikor hazament új kisbeteg érkezett. Nálla ketten voltak váltásban. És zavart engem is, mert nem elég, hogy nagyon beteg a gyerek ( akkor az enyém nagyon rosszul volt) azért valamilyen szinten alkalmazkodni is kell a másik a szülőhőz. Nem volt velük gond, de 2 óránként váltották egymást. Úgy hiányoztak, mint púp a hátamra. Egy szülővel sokkal könnyebb.
Gondolom nem egyedül vagytok a kórteremben. Van másik beteg? Ha igen, akkor biztosan miatta szóltak. Egyébként más okból nem voltam megelégesve a nővérekkel :(
válasza:
válasza:Melyik kórház volt, ha nem vagyok indiszkért? Nővérkének pedig a dolga ellátni a gyereket és nem a család kritizálása. Időnként keverik a szezont a fazonnal, elfelejtik a szakmai kompetenciájukat.
Ilyenkor én azt mondtam (mert én is voltam ilyen helyzetben), hogy kedves nővérke, örüljön, hogy van segítség, mert az ön válláról veszi le a plusz áplási feladatokat. (valamelyik gyerek egyedül van és ott minden a nővérre marad) A szabályok ellen nem vétettünk, a gyerek mellett egy hozzátartozó lehet. Ha továbbra is pampogott volna, akkor kértem volna a főnökét. Nálunk többet nem szólt ezek után.
Már szerencsére hazajöttünk. A szobatársakkal semmi gond nem volt. Először két kamaszlány volt bent, az egyik egyedül, a másik az anyjával. Az anyukával kifejezetten összebarátkoztam, nagyon kedves személyiségű. A lányok meg rácuppantak az én lányomra, mintha a kishúguk lett volna, gyakran odamentek hozzá játszani, vagy grimaszoltak neki. Ők is kedvesek voltak és mondták, hogy a családtagjaink is jó fejek, egyáltalán nem zavarták őket.
Egyik éjjel én maradtam bent az anyuka helyett is, akkor az ő lányára is vigyáztam. Tehát velük nem volt gond, sőt, nagyon jól kijött mindenki mindenkivel.
Másnap azon viszont összeakasztottam a bajszomat az egyik éjszakás nővérrel, hogy a férjem este még próbálta elaltatni a lányunkat, mielőtt hazaindult. Én kint vártam, nehogy az érzekésem miatt felpattanjon. Odajött a nővér, neki mondtam is, hogy a férjem elaltatja, aztán tíz percen belül indul haza. Ezek UTÁN, idézem: "apuka nem maradhat bent éjszakára, mert szexuális veszélyt jelent a kamaszlányokra".
Itt eldurrant az agyam, hogy most komolyan jól hallottam, potenciális erőszaktevőnek nevezte a férjemet?? Akkor a hangomat is felemeltem. Nőér elkullogott.
A másik anyukának elmeséltem, ő teljesen kiakadt. A lányok is mondták (anyukával együtt), hogy még ha ott is maradt volna éjszakára, őket nem zavarta volna. Másnap ez az anyuka jó fej volt és panaszt tett a nevemben (nem kértem rá) az aktuális nővéreknél, elmesélve az esetet.
Egyetértettek, hogy ez elfogadhatatlan volt és a kolléganőjük nevében elnézést kértek az eset miatt.
Szerencsére nem találkoztam azzal a nővérrel többet.
Az külön szép volt, hogy később beraktak a szobába egy erősen sérült kisfiút is, akit ráadásul pelenkázni is kellett (kisiskolás korú). Az már nem volt gond, hogy nőkkel teli a szoba és esetleg végignézzük a pelenkázást egy majdnem kiskamasznál. Vagy neadjisten majd jól megmolesztáljuk, mert ugye ez alap, hogy ellenkező nemű az biztosan pedofil és szexuális ragadozó...
Mindezt úgy, hogy a fél osztály kiürült és fiú szoba is volt szabadon, több szabad ággyal.
Félreértés ne essék, nem a kisfiúval volt gondunk, őt sajnáltuk az állapota miatt, igyekeztünk segíteni is. A kórház hozzáállása volt nagyon gáz - legalábbis a fent említett egy-két nővéré.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!