Úgy érzem nem vagyok jó anya. Mit tehetnék, hogy meg tudjak változni?

Ez nem anyaság kérdése, hanem önfegyelemé. Hogy hiába stresszes a helyzet, saját magadat kívülről nézve is tudsz higgadt maradni.

A legtöbb munkahelyen se puffognak az emberek, pedig sok idegesítő dolog történik velük. Mert ott következménye van.

Itt nem fog kirúgni a gyerek, de gondolj arra, hogy hasonlóképpen fegyelmezned kell saját magadat.

Egyúttal keresd meg magadban, hogy mi okozza ezt az alapfeszültséget, mivel nem vagy elégedett. Magaddal,a házasságoddal, az életutaddal?

A bölcsőde egyébként nem rossz ötlet, mert ha megfeszülsz, se tudsz egy szem felnőttként 5-10 kortársat helyettesíteni. Szüksége lenne már a szociális ingerekre, amit mondom, azért nem tudsz te megadni neki, mert egy személyben nem tudsz közösség is lenni.

Fel a fejjel! Egy "rossz" anyát nem érdekli milyen hatással van a gyerekeire, úgyhogy Te biztos nem vagy az. Nincs a földön olyan anya aki ne faradna el es ne etezne úgy en ezt nem bírom. Hidd el aterzem amit írsz, egy ket eves kis ördögfiókával vagyok itthon a kezdetektől 0 segítseggel.

En azt javaslom neked gondold magad az Ő helyzetébe, vagy gondolj arra ő meg milyen picike nem erti meg a komplett összefüggéseket. Es ha szakad a cerna akkor gondolj arra, hogy Te mit szólnal az anyukadhoz, ha te lennel a gyereked. (Ez most hülyen hangzik, de remelem erted mire gondolok).

Humor csak így lehet! Nem szabad befeszülni.

Óóó... dackorszak.

Szép emlékeim vannak róla, konkrétan nekiálltam őszülni. :( huszonévesen...

Kitartás! Elmúlik!

Ne akarj szuperanya lenni.

Legyél emberanya. Néha hibázunk, megbotlunk, sírunk picit, de szeretjük a gyerkőcöt.

Javaslom a kismamablog facebook oldalát.

Amúgy ha nem akar veled játszani akkor hagyd.

Lesz még matricababa ő is. A lányomnak is volt ebben a korszakban ilyen időszaka, hogy szinte kizavart a szobájából. Most próbál önállósodni, szóval használd ki, és pisilj csukott ajtónál :D!

Sokat vársz magadtól. Nehogy elhidd, hogy minden anya folyton nevetgél, vicces és szórakoztató, továbbá soha nem emeli fel a hangját. Ugyan már... Olyan helyen élek, ahol nagyon sok kisgyerekes család lakik. Újbuda.

Nincs olyan anyuka, akit ne hallottam volna már kiabálni az utcán, az oviban a gyerkőccel, magamat is beleértve.

Nem vagyunk gépek, továbbá az anyaság kevésbé elismert, nagyon kemény "meló". Minden napban vannak szép pillanatok, koncentrálj inkább ezekre, és máris kevésbé tűnik majd sötétnek a helyzet.

Én sem játszom órákat a gyerekeimmel, mert nem tudok olyan izgalmas játékokat kitalálni, nincs gyermeklelkem. Igen, felemelem a hangom, igen, néha feszült vagyok. Viszont, amikor este odabújik, megölel, és azt mondja (mert már 5 éves), hogy te vagy a legszebb, legjobb anyuka a világon, akkor hidd el, picit sem érdekel, hogy más mit gondol!

Hidd el, veled sincsen semmi baj!

Egy 3 gyermekes anyuka