Jogsi vagy autó nélküli anyukák. Megáll az élet autó nélkül? Hogyan élitek meg azt, hogy jönni-menni kell a gyerekekért, vinni edzésre.

Jogsi is van es auto is, csak epp egy regi balesetem ota nem vezetek.

Varosban elunk, jo a tomegkozlekedes, csak epp nem szeretem, igy szinte mindenhova gyalot megyek. A gyerekek sulija masfel kilometernyire van, tehat nem veszes, bevasarolni is tudok max 40 perces tempos setaval.

Hetvegen persze nagybevasarolunk, kirandulunk, akkor mar a ferjem is jon velunk es nagyon jo, hogy van kocsi.

Viszont azt kell mondjam, hogy ha videki kisebb faluban laknank, akkor mar biztosan rakenyszeritettem volna mar magam a vezetesre. A szuleimnel igy van, van ugyan busz, de ha arra kell varni, akkor egy tiz perces banki ugyintezes es minimum 3 oras muvelet.

Nem rég lett csak jogsim és autónk.

Előtte sem állt meg az élet, de rohadtul nem volt kényelmes. A havi bérlet áráért cipekedhettem a babakocsival, mert szökőévben egyszer segítenek csak fel-le vinni a lépcsőn, izzadhattam és imádkozhattam a 3-mas metrón, hogy ne pont most gyulladjon ki és égjek bent a gyerekkel, fulladozhattam a mosatlan, jegy és bérlet nélkül utazó hajléktalan mellett.

Most van autónk. Igen ülhetek időnként (ha vagyok olyan h*lye, hogy csúcsforgalomban indulok el) a dugóban, a fűtött autómban, miközben a kedvenc zeném szól, és a hátsó ülésen nézelődik a kisfiam nyugodtan, de ha nincs dugó, akkor eljuthatok ugyanebben a kényelemben harmadannyi idő alatt a célomhoz, mint tömegközlekedve, cipekedve, csomószor átszállogatva.

Szóval voltam én mindkét oldalon, nem bántam meg az adókkal, benzinköltséggel, szervízköltséggel együtt sem az autót.

Na igen azért néha nem árt az önkritika is ezügyben. Pl. nekem van egy betegségem ami megnehezíti a vezetést, de nem kizáró ok, szerezhetnék jogsit.

De én úgy gondolom, hogy veszélyes lenne még így is, ezért nem teszem le a vizsgát, nem akarom bajba sodorni magam vagy másokat.

Így nyilván megoldom gyalog, úgy szervezem az életem.

De hát láttam már 1-2 anyukát aki annyira életveszélyesen vezet, hogy én aki nem értek hozzá, még én is megijedtem:S Ott a két kicsi gyerek hátul, de féket meg sebességmérőt hírből se ismeri anyuka, gyerekeket meg be se köti. Szóval néhány embernek bizony nem ártana, ha inkább jogsi nélkül élne.

Vagy most is volt hír, hogy a fickó halálra gázolta a saját kertjükben a saját gyerekét. Ilyen történt a szomszédunkban is 10 éve, és a jogsit csak pár évre vonták meg, apuka most ugyanúgy száguldozik tovább mintha mi sem történt volna.

Nincs jogsim, nincs autónk. Budapesten, metróvonal mellett lakunk, tömegközlekedéssel max. 15 perc alatt a belváros szívében vagyunk, minden nagyon közel van.

Nagybevásárolni házhozszállítással szoktunk ha éppen nehezebb tételek is kosárba kerülnek, mint mosószer, öblítő, ásványvizek, de ezen felül 3 nagyobb szupermarket is van 10 perces távra tőlünk.

Hozni-vinni a csemetét metróval szoktam, ő nagyon élvezi is az utazást.

Jogsim van,autóm is,de nem tartom kifejezetten létszükségletnek.

Tanyán lakunk,de nagyon jó helyen,közel a busz és normális a járat (kövesúttól 250 méterre lakunk)

Bölcsi 7 km,a legközelebbi bolt olyan 4,de ott horror áron dolgoznak,így a városba szoktunk menni,az is 7-8 km (ott van a bölcsi is)

Nagyobb város 18-20 km,ha nagyon akarunk moziba menni vagy bővebb választékot-bár mi megelégszünk a kisvárossal is; bővel jók az árak.

Amúgy ha sok minden kell,én is házhoz szállítással szoktam megoldani (pl. tesco vagy nálunk a príma is ilyen)

Dolgozni bicajjal járok-oda nem is tudnék busszal menni,mert nem jár abba a faluba hajnalban busz.

Párom jár autóval,szerszámokat is visz,neki viszont kell az autó.

Szerintem jó ha van autó,de ha nincs,akkor sem kell belehalni :-)

Falun lakunk.

20perc alatt falun belül bárhová eljutunk gyalog. :)

Tartós élelmiszereket viszont városon szerezzük be. A megyeszékhely 15 perc vonattal, Gysev, nem MÁV, alacsonypadlós, tiszta, kényelmes.

A vonat útiköltsége ugyanott van, mint a kocsié, minden másra ott a babakocsi alja, plusz két hátizsák.

Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe, milyen jó lenne egy kocsi. De nagyon drágállom, ráadásul iszonyú környezetszennyező.

Nincs jogsim (a férjemnek sincs), úgyhogy autónk sincs. Az élet nem áll meg, de tény, hogy van, ami így elég necces. Nagyobb városban lakunk, sok érdekes dolog a város másik végén van. Az még ne is gond, megy oda busz. A baj akkor van, amikor olyan helyre kéne menni, ami ilyen nagyon-nagyon külváros, valaha önálló falu volt, csak a városhoz lett hozzácsapva, és mondjuk óránként megy oda helyi busz. Na és még onnan is gyalogolni kell egy csomót.

Ha nem rendszeres dologról van szó, akkor megoldjuk nagyszülővel, vagy a tesómmal, de hát ők is dolgoznak, ők sem tudnak csak úgy pattanni bármikor.

Edzésre most nem jár a fiam, de majd szeretne atlétikára járni. Remélem az jövőre lesz az ő sulijában is, de ha nem, akkor visszük máshová. Oda egyelőre nem is járhat, mert korhatár van, ő csak jövőre kezdhet.

Nekem főleg azért szívás ez az autónélküliség, mert a munkahelyem és a gyerek sulija pont a város két átellenes pontján helyezkedik el, és még úgy is, hogy hamarabb eljövök tíz perccel, fél óra, hogy odaérjek, és mindig ő az utolsó, aki eljön a suliból, fél ötkor. Igaz, hogy szerencsére már csak másfél hónapig, mert jön a kistesó, és otthon leszek.

Babával egyébként szerintem kevésbé rossz, nincs annyira időhöz kötve az ember - vagy nem olyan drága az ideje -, mint annak, aki munka után megy gyereket begyűjteni, és még esetleg utána ide-oda viszi is. Legalább is én így tapasztaltam.

Sajnos nem tudom, mikor lesz olyan, hogy legalább az egyikünk jogsit szerezzen, és utána kocsit vegyünk, szerintem nem mostanában. A férjem sokat dolgozik - igaz, ő a munkájában hasznát venné a jogsinak meg az autónak -, nem igazán találunk olyan tanfolyamot, amire el tudna járni. Nekem sem fért bele eddig az időmbe a munka miatt, meg hogy utána rögtön sprint a gyerekért, de ezután sem fog összejönni, baba mellett ugyanúgy nem fogok tudni elszabadulni sehová, maximum este 7-8 után, de őszintén, akkor már ki a fene akar? Egyébként is sajnos az az érzésem, hogy ezt nem nekem találták ki, megvolt már a kreszvizsgám, és jártam is vezetni, levezettem 30 órát, de ugyanolyan balfék voltam, mint az első alkalommal. Most már maximum automataváltóssal próbálkoznék, ha lesz időm, majd egyszer. Bár előbb tényleg a férjemnek kéne... Csak annak ugyanúgy nem sok hasznát veszem majd, hiszen akkor viszi is a kocsit magával dolgozni. Igaz, a bevásárlás legalább egyszerűbb lesz majd, vagy hétvégén programot csinálni is lényegesen könnyebb lesz.

De amint látható, megoldjuk így is, már nyolc éve, amióta gyerek van, megoldunk mindent saját kocsi nélkül is.

Az elmúlt évszázadokban gyermekek milliói nőttek föl olyan családban, ahol nem üzemelt "háztól-házig fuvarozó" szolgálat. Ezek ellenére normális életet éltek, és még a szüleik sem őrültek bele az autó hiányába.

Tudom, ez csak egy sablonos válasz, de így történt. ;)