Ha vki máról holnapra él a gyerekkel, normális hogy más (rokon) meg azt ecseteli válaszként, hogy ők viszont meg 100 ezreket költenek, csak a gyerekük hobbijaira?

Azért ahhoz elég érzéketlennek kell lenni, hogy valaki válaszként ezt így leközölje. Ha nekem panaszkodna arra valaki, hogy ilyen helyzetbe került, eszembe sem jutna erre azt reagálni, hogy a mi gyerekünknek meg milyen sokat költünk a hobbijára, hanem inkább megértésemet fejezném ki. Nem értem, a többségben egy minimális empátia sincs, ha szerintük ez így normális?

Mondjuk arról, ha valakinek nincs lába, nem nem tehet az ember. Hacsak nem maga vágta le, nyilván baleset eredménye, tehát nem eleve így tervezte. Ezt osszehasonlitani azzal, hogy okos szülő a semmire vállalt gyereket és most sír teljesen felesleges és értelmetlen. Mondjuk ennek felfogasahoz kell egy kis értelem, ami olyan emberben, aki már holnapra el valószínűleg nem nagyon van, hiszen akkor nem így élne