Ha vki máról holnapra él a gyerekkel, normális hogy más (rokon) meg azt ecseteli válaszként, hogy ők viszont meg 100 ezreket költenek, csak a gyerekük hobbijaira?

Ezt nevezik felelősségteljes gyerekvállalásnak, vagy csak símán pechnek. Mert vagy az egyik, vagy a másik áll fenn. Vagy nagyon peches az illető és elvesztette valamilyen úton-módon az összes vagyonát-megspóroltat is és még az állását is, vagy eleve úgy indult neki a gyerekvállalásnak, hogy az egész kétes alapokon feküdt. Nem volt meg a megfelelő stabil kapcsolat, stabil élethelyzet.

Inkább azt tartom valószínűbbnek, hogy hibás itt a szülő is kicsit és nem volt meg a megfelelő körülmény a gyerekvállalásra. Ilyen esetben nem igazán tudom sajnálni a szülőt. Inkább a gyereket sajnálom.

Egyáltalán nem normális ez az élethelyzet, és az se igazán, hogy valaki meg azzal henceg erre, hogy neki meg mennyie van. De igazából elég rossz is, mikor valaki ilyenekről panaszkodik valakinek....mert erre mit lehet mondani: Befogadlak, segítek, mennyi kölcsön kéne? stb? Ezzel zavarba hozza a másikat és hirtelen nem tud megfelelően reagálni és ő is panaszkodással reagál, lehet kívűlről úgy tűnik, nem túl tapintatosan, de hát most mégis mit kellett volna mondania? "Igen, Marikám, megértelek, de én itt vagyok melletted, sírd ki magad?" Ezzel se ment volna többre.

Ha én lennék ilyen jó anyagi helyzetbe és nekem panaszkodna egy rokon hogy ebbe a helyzetbe került én 100% hogy nem hencegtem volna avval mennyi pénzem is van..

Mert itt szerintem nem az a probléma hogy nem fogadta be a szerencsétlent pereputtyostul, hanem hogy érzékeltette a kettejük közt lévő marha nagy különbséget. Ehelyett meghallgatom és megpróbálok tanácsot adni neki, segíteni ha tudok bármi másban.

Gondolom, neki ez volt a probléma. A másik szülőnek meg az, hogy lassan mehet a híd alá. Mindenkinek más jelent gondot. Az egyiknek a lakhatása és a megélhetése forog veszélyben, a másiknak meg a gyerek különórái. Nem túl szép viselkedés, ezt elismerem, de azért én a magam részéről nagyon kíváncsi lennék arra is, hogy "ennek mi lehet az oka, vagy a mögöttes tartalma, hogy van aki elsírja magát hogy így alakult, hogy lassan a híd alá"? Azt várta volna erre válaszként a tehetősebb rokontól, hogy "Jaj, szegénykém... Semmi gond, gyertek csak hozzánk lakni"? Vagy mégis, mire számított?

Egyébként egyáltalán nem tartom normálisnak, ha valaki ennyire felelőtlen és ilyen szinten a semmire vállal gyereket. Gyereket csak akkor kell vállalni, ha az ember biztosítani tudja neki a megfelelő körülményeket, hiszen bármi történhet. Nem lehet mindig másoktól várni a segítséget. Azt gondolom, rendkívül felelőtlen dolog volt így kisbabát vállalni, ha még a lakhatás is problémát jelent, és meg kell mondjam, a szülőt egyáltalán nem is tudom érte sajnálni, csak szegény gyereket...

"Ha vki máról holnapra él a gyerekkel, normális hogy más (rokon) meg azt ecseteli válaszként, hogy ők viszont meg 100 ezreket költenek, csak a gyerekük hobbijaira?"

Ne haragudj, de szerintem az a nem normális, ha valaki máról holnapra él a gyerekkel...