A gyermekek szocializációja miért csak gyerektársaságban elfogadott?

én úgy gondolom, hogy a legjobb, ha gyermekekkel és felnőttekkel is találkozik, hiszen ahogy írod, így tudja önmagát elhelyezni a közösségen belül.

Ha erre nincs lehetőség, akkor az is jó ha csak gyerekek között szocializálódik, mivel azon túl, hogy önmagát hol helyezi el, fontos hogy tanuljon abból ahogy a környezete él/viselkedik. gyerekektől is tanul.

ha CSAK felnőttek között szocializálódik, akkor nagyon hamar felnő, nem fog elsajátítani bizonyos érzelmi dolgokat amikre csak egy gyermeki lélek képes.

a legrosszabb eset ha sehol nem szocializálódik.

szerintem az ovival semmi baj szocializáció szempontjából.

Pont azért, mert tanköteles kora végéig vele hasonló korúakkal lesz összezárva. Most nem azt mondom, hogy egy hároméves gyereket csak háromévesek közé kell vinni, de a lényeg, hogy legyen gyerekek között. Saját tapasztalatból mondom. És azt is, hogy az ovi nem elég.

Sajnos az én fiamnak például sosem volt gyerektársasága. Csak a bölcsi, az ovi, ami, ahogy írod, mesterséges helyzet, a szülő nincs is ott, nem tudja "tanítani" arra, hogy hogyan játsszon más gyerekekkel. De nekünk nem volt más, csak ez. Sokat költöztünk, a legtöbb helyen nem voltak a környéken hasonló korú gyerekek, vagy csak sokkal kisebbek, vagy csak sokkal nagyobbak. Rokoni, baráti körben senkinek nincs még gyereke, és a sok költözés miatt nem is alakult ki körülöttünk gyerekes társaság. Nos, meg is látszik sajnos. Amúgy egy baromi intelligens gyerekről van szó, nem fényezésből mondom, hanem ez tény. De a gyerekekkel nem igazán tud mit kezdeni. Az iskolában is inkább a felnőttek társaságát keresi, szünetekben a portással, takarítókkal, tanárokkal beszélget, a gyerekekkel néha eljátszik, de sokszor nem érti, mit akarnak tőle, ha játszani hívják. Ő inkább beszélgetni szeret, meg egyedül felfedezni mindenfélét. Néha fogócskázik a gyerekekkel, mert imád futni, de más játékban nem nagyon vesz részt önszántából.

Én ezt elsősorban arra vezetem vissza, hogy pici korától kezdve csak felnőttek között volt, kivéve a bölcsiben meg az oviban. Nagyon kellett volna neki, hogy többet legyen hasonló korú gyerekek között, és nem csak intézményi keretek között.

Én rettentően sajnálom, mert amúgy egy vidám, jó humorú gyerek, nagy szíve is van, kedves is, mégis annyi jó élményből marad ki így, annyi mindenből zárja ki saját magát azért, mert nem találja meg a hangot a többi gyerekkel. Úgyhogy igen, nála egyértelműen látszik, hogy a vele azonos korú gyerekekkel nem megfelelően szocializálódott.

Szerintem rosszul értelmezed.

Továbbra is a család az elsődleges szocializációs színtér, és ahhoz kapcsolódnak a kortárs közösségek. Van szocializációs szerepük, de a gyerek továbbra is a családban nevelkedik, jár az utcán, találkozik másokkal is.

Az oviban még az egykorú csoportba járók is találkoznak nagyokkal-kicsikkel (pl. udvar, különórák, rendezvények), nem tudom, mi a probléma. A spontán érdeklődés a kortársak iránt ebben a korban alakul ki, ne becsüld le a óvoda szerepét. Attól, hogy mesterséges, még működik. Szerinted régen a "nagycsaládban" egy falusi környezetben mi volt a helyzet? Az öregek voltak otthon a gyerekekkel, amíg a munkaképesek dolgoztak, és összejártak a hasonló korú gyerekek, egész nap együtt voltak. Szóval, annyira nem mesterséges találmány az ovi.