Miért olyan fontos a játszótér, hogy mindenki napi szinten jár?

Bocsi, folytatom, 10-es vok.

Szóval jobban eszik, jobban alszik, imádja a gyerek társaságot, szeret mászkálni,lepcsőzni, csúszni, fogócskázni. Mi is megyünk minden felé, állatkertbe, nyáron strand, gyerek foglalkozásra,koncertre, de egyik sem fogható a játszótérhez. Persze én szívesebben vagyok koncerten, állatkertben, étteremben, de minden nap oda sem megyünk és neki szüksége van a társaságra és azikra a mozgásformákra. Abban egyetértünk, hogy én magam sem kedvelem az ott létet.

Nálunk is lakott a lépcsőházban egy család, SOHA nem jöttek le a kislányával a gyerekek közé játszani. Anyukáéknak nem volt létteleme a mosgás, főleg a sport. Egy begyöpösödött, gyatra mozgású (szegényke sulis korában is úgy jött le a lépcsőn, mint egy hároméves, darabosan, zöttyenve), furcsa lány lett.

Ez egy eltúlzott példa, de a csaj ilyen.

Ti mások vagytok, ide-oda jártok. De téged is zavar, hogy megjegyzik mások a viselkedéseteket. (Esetleg kiváncsiak rátok?) Mi lesz, amikor a piciteknek bölcsibe, oviba kell mennie, a többiekkel való kontaktot már most szoktatnod kéne. Hiszen már 2 éves lesz. Lehet, ő nagyon is élvezi a játszizást. A mi kislányunkat a többiek tanították meg homokozni, csúszdára mászni stb.

Kicsit erőltesd meg magad, nem rossz hely a játszi.

Nézd az alap dolgokat leírták, de kérdés, hogy ti mondjuk hol is laktok. Mi kisváros, kertes ház, nagy udvar. Mamáknál szintúgy. Mindkét fiam imád kinn lenni, akármilyen idő is van, de pl játszótéren talán 2x voltunk életükben, az is kb a nyaraláskor. DE jártunk ez mellett gyerek közösségbe. Most a kisebben már 1 éves hamarosan vele is indulunk gyerekfoglalkozásra, viszont már alapban a tesótól is sokat tanul. Tehát a szocializáció megvan/megvolt. Csanában/óviban semmi gond nem volt a beilleszkedéssel.

Viszont ha mi a tömblakásban laknánk, biztos hogy naponta mennénk, hiszen nem lenne "más" a szobán kívül, ahol szabadban lehet a gyerek.

Jézusom, csak 20 hónapos???? Azt hittem a kérdés, meg az első kommented olvasásakor, hogy már legalább ovis....

Még jó, hogy nem érdekli, és ti sem élvezitek! :D

Még korai lenne élvezni, max nyáron tudna csinálni ott bármit is. :)

Leszögezném, hogy én is utáltam(om) a játszóteret. DE! 2-3 éves kor körül kezdtünk el sűrűbben járni, és megtaláltam a számos előnyét:

- vannak értelmes anyukák-apukák-nagymamák, akikkel el lehet csevegni, és ez a terep megfelelő a tapasztalatszerzésre (mi a véleményed a körzeti oviról/suliról/orvosról/védőnőről) ezek az infok elengedhetetlenek, és máshonnan nem beszerezhetők

- a gyerekek kispajtásokra tesznek szert, ami előnyeit nemigen kell ecsetelnem

- a gyerek szeret játszóterezni :)

Ne foglalkozz másokkal. Felesleges idegeskedés. Ha neked nem jó, nem jó. Máshol is tud játszani a gyerek. Ha akar menni játszótérre, akkor majd fogtok. De amíg egyikőtöknek sincs rá igénye, addig felesleges.

Én például pont azért nem szeretek járni, amit fentebb valaki pozitívumként említett, hogy anyukákkal lehet beszélgetni. Ki lehet kergetni a világból a 200. hány kakis pelusa van/szoptatod-e még/mit használsz fogzáskor diskurzussal.

Sztem kicsi hozzá a babád. Az enyém 18 hónapos, és mi is nagyon ritkán megyünk. A mellettünk lévő játszótér elég szegényes, a kisfiam hintázni utál, a homokozó 4 sarkában beton van, a nagyobb gyerekeket idegesíti, amikor a kisfiam "belerondít" a játékukba, mindig a másé kell, ezért megy a hiszti. Őszintén szólva, nekem tiszta stressz ;) Szóval mi inkább sétálunk. Kortársakban pedig nincs hiány, átjárunk egymáshoz a barátnőimmel.

Úgy gondolom a játszótér nekünk onnantól lesz jó, ha már a kisfiunk értelmesen tud együtt játszani a többiekkel.

Az okoskodóknak pedig ne magyarázkodj. Tudod, a legjobb védekezés a támadás. Kérdezz vissza: "És ti hányszor mentek kirándulni/játszóházba...stb"