2 gyermekes anyukaként tanulnék?

31 vagyok, egy két éves gyermekem van és nemsokára születik a második. Végzős vagyok levelezőn, de tovább is fogok még tanulni utána.

Nem kell mindenből újra érettségizni, csak abból az 1-2 tárgyból, amit a felvételi pontszámításkor figyelembe vesznek. Érdemes átolvasnod a felvi.hu ide vonatkozó részeit. Nyelvvizsgát is érdemes tenned, hogy növeld a pontjaid számát. :)

Drukkolok! :)

Szia! Nemsokára 30 leszek, most egy pénzügyi számviteli ügyintézői képzésen veszek részt. Én is gondolkodtam azon, hogy lehet hogy 1-2 tárgyból újra érettségizek és ugyan ezen a területen tanulok tovább. Angolból készülök a középfokú nyelvvizsgára, alapszinten beszélek spanyolul, és most gondoltam arra, hogy előveszem a németet is, amit anno 8 évig tanultam kB. 4-es voltam belőle!

Ja amúgy 3 lányom van! Sok sikert kívánok nektek :-)!

Nézz utána, lehet nem is kell újra érettségizni, a régi típusú érettségit nagyobb pontszámmal számítják be mint a mostaniakat.

Ha van segítséged, ha van kire hagyni a gyereket, amíg iskolában vagy, vagy készülsz a vizsgákra miért is ne? A mai világban folyamatosan képezni kell magunkat, mert különben lemaradunk.

Én a mérlegképest gyes alatt csináltam meg. Amíg a gyerek aludt, addig én tanultam. Igaz, ő nagyon jó gyerek volt, a második mellett már nem nagyon tudtam volna tanulni.

Úgy tudom nappali tagozatot ennyi idősen már nem is vállalhatsz. Úgyhogy marad a levelező, de ha van olyan inkább a távoktatást válaszd, ott havonta egyszer van konzultáció. A levelezőn minden héten, akár péntek kora délután is. Ha a férjed vigyázna a gyerekekre, akkor nem érne haza addigra. Bár ez esetben arra kell számítani, hogy a tankönyvekből szinte 0 segítséggel egyedül kell felkészülni a vizsgákra. De szerintem jobb, mint a fél életünket az iskolában tölteni unalmas előadásokon.

Egyébként én 39 éves vagyok, 2 gyerekkel, és most készülök a spanyol felsőfokú nyelvvizsgára, mert a munkahelyemen jól jön. És egyáltalán nem okoz gondot a tanulás, bár én is folyamatosan képeztem magam. Tanulni soha nem késő.

Én még nem vagyok 30 fölött, de azért remélem nem baj, hogy írok :)

28 vagyok, most várom a második babámat (a nagyfiam már 8 éves). Télen születik majd a pici, akkor fogom beadni a jelentkezésemet is, mégpedig gyógypedagógia szakra. Mivel ez a második diplomám lesz már, így mindenképpen fizetnem kell érte, most jelenleg a tandíj kigazdálkodását próbáljuk megoldani.

A tanulástól nem tartok, az első diplomámat is gyerek mellett szereztem, nekem inkább az a fura, hogy pár éve már nem tanulok semmit. Annyira hozzászoktam a folyamatos tanuláshoz, hogy nagyon hiányzik :) El sem tudom képzelni, hogy gyed alatt ne tanuljak valamit.

Az első diplomámat nappalin szereztem amúgy, és nagyon élveztem az egyetemi éveket még gyerek mellett is, pedig a végén még dolgoztam is mellette, főállásban. De olyan jó volt... :) Most már inkább csak levelezőre mennék, nem azért, mert öregnek érzem magam a nappali képzéshez, csak hát egy pici baba mellett elég necces lenne, pláne úgy, hogy nyugdíjas nagyszülő nincs, a férjem meg kiszámíthatatlan, hogy melyik nap meddig dolgozik. Anno a fiam mellett úgy jártam egyetemre, hogy már bölcsis volt,amikor én kezdtem a sulit (kétéves korában). Addig most semmiképp sem akarok várni, hiszen utána várnak vissza a munkahelyemre, nem tehetjük meg, hogy ne menjek vissza dolgozni.

Szerencsére, ha elvégzem a gyógypedagógia szakot (logopédus szeretnék lenni), 99%-ban biztos állás vár rám. Egyébként szeretem a jelenlegi szakmámat is, sőt, imádom, de a gyógypedagógia is érdekelt mindig is, és azért lássuk be, két gyerek mellett nem mindegy, hogy az ember mennyi szabadsággal gazdálkodik. Nem mellesleg, pedagógusként a fizetésem is jobb lenne.

Úgyhogy én 2016 őszén mindenképpen szeretném elkezdeni az egyetemet. Igaz, a képzés négy év, úgyhogy az utolsó évet már munka mellett fogom csinálni, de ez is ismerős szituáció a számomra :)