Ha olyan neve lett a gyereketeknek, amiben nem voltatok 100%-osan biztosak, hogy tetszik, később megszerettétek? (Mármint a nevet : ) )

Nálunk most hasonló a helyzet.

A kislányunk neve egy olyan név lesz, ami a férjemnek nagyon tetszik, nekem pedig a nem a kedvenc, de nem is húzom rá a szám kategória. Amolyan én mást adtam volna, ha egyedül kell választanom, de látom a férjemen,hogy ő mennyire szeretné, így ez lesz.

Nálunk ugyanezek a kritériumok voltak, meg is találtuk nagyon hamar a számunkra tökéletes fiúnevet (Olivér).

Aztán újra terhes lettem, szintén fiúval... Nagyon nehéz, 20x olvastam át a neveket, de egyiknél se éreztem, hogy na ezaz.. Az Olivérnél olyan egyértelmű volt.

A férjemnek volt egy favoritja, végül rábólintottam, de akkor még nem éreztem 100%-osnak... azóta viszont ahogy már beszélünk róla, teljesen megszoktam :)

Mikor anno beszélgettünk a jövendő gyerekeink nevéről közösen találtunk két gyönyörű lánynevet. Egy bibi volt: neki az egyik tetszett jobban, nekem a másik. Végül lányunk is született, és a férjem nyert, mert az én kedvencem gyakoribb mostanában, és egy ismerős kislányt el is neveztek így, mikor terhes voltam. Még egy gyereket szeretnénk, az egyértelmű, hogy ha ő is lány, az én kedvenc nevemet kapja, akkor is, ha megint sok lesz belőle :D

Hogy megszerettem-e... Meg:) már akkor is a nevén szólítottuk, mikor a pocakban volt, mire megszületett, el se tudtam képzelni, hogy ne ez legyen a neve :)

Fiú nevekkel viszont nekünk is az van, hogy nem tetszik kb. egyik sem, amelyik mégis, abban nincs egyezés. Nem is volt egyezményes fiú nevünk, mikor a szülés előtt kérdezték, bediktáltam a nekem tetszőt, és reméltem, hogy tényleg lány lesz :D szerencsére elég biztos volt a neme. Ha a következő fiú lesz, nem tudom, hogy oldjuk meg, vagy 100x néztük végig az összes utónevet, és nem találtunk.

A ferjem választotta a kislányunk nevét. Nekem nem tetszett különösebben, de a férjemnek ez volt a régi vágya.

Nem a név teszi az embert, hanem az ember(gyerek) tölti meg tartalommal a nevet.

A gyerekneveken nem agyaltunk sokat, ha nem ad lehetőséget a csúfolódásra, akkor név, név.

Nem tartom a névválasztást kardinális kérdésnek.

Én már kamaszkoromban eldöntöttem, hogy mi lesz a gyermekeim neve, kisfiú és kislánynév is volt a tarsolyomban.

Elsőszülöttünk kisfiú lett, férjem nagyon keményen megvétózta a nevemet, hallani sem akart róla. Engedtem neki annyiban, hogy nem az Ő kedvenc nevét adtuk, hanem kerestünk egy 3. nevet. Furcsa volt, eleinte az volt az érzésem, hogy sokkal jobb lett volna az én nevem neki. Születése után pár héttel ez az érzés előmúlt, ma már imádom a nevét, el sem tudnám képzelni más névvel, bár a rokonságból sokan mondják, hogy amit én akartam neki adni, az totál ráillett volna. Másodszülöttünknél ezt a "hibát" nem követtem el, foggal-körömmel ragaszkodtam a nevemhez. Férjem eleinte neheztelt, de ma már belátja, hogy ez a név a tökéletes a kislányunknak. 3. gyermekünk neve úgy alakult, hogy én is és az apja is adott neki 1-1 nevet. Máshogy nem ment.