Szerinted mi az optimális életkorbeli különbség a gyerekek között a szülők szempontjánól?

Ez nagyon sok mindentől függ, a terhelhetőségedtől, szemléletmódodtól, türelmedtől, a már meglevő gyereked "nehézségi fokától". És többnyire utólag derül ki, jól választottad-e meg az időpontot, ugyanis nagyon sok múlik a kisebb gyerek habitusától is.

Leírom a saját példánkat: Első fiam születése után 4 évvel született a meg az öccse. Hamarabb nem mertük vállalni, mert a nagy igazi többemberes csemete volt.

A kicsi viszont angyali természetű (még most kamaszként is). Volt gond bőven, főleg, amikor a kicsi elkezdett mászni és pakolni, meg az is nehéz volt, hogy az életkoruk miatt nagyon eltérőek voltak az igényeik. Az egyikkel sok volt a manuális feladat, a másikkal állandóan menni kellett, és ovisként nagyon igényelte a figyelmet.

1 évvel a kisebbik fiam születése után jött világra a lányunk, a kis véletlenke. Nagyon be voltam tojva. Egy izgága ovis és egy 1 éves mellé nem vágyik az ember egy újszülöttre.

Kellemesen csalódtam. A nagyfiam addigra beleszokott a babás üzemmódba, a kisebbik meg egyenesen odáig volt a húgáért, állandóan a közelében volt. A kisasszony meg mindezt nyíltan élvezte. Mivel szinte az első pillanattól lekötötte egymást a két kicsi, fel sem tűnt, hogy duplán kell pelenkáznom, etetnem, fürdetnem. Életem legnyugisabb időszaka volt.

Aztán kimaradt 10 év, és újra belevágtunk. Lányunk született. A nagyok akkor múltak 10,11 és 15 évesek. Jó döntés volt a nagy korkülönbség is. Mindhárom nagy imádta/imádja a leányzót, bár nagyon különböző módon.

Már a 4. baba születése előtt eldöntöttük, hogy betervezünk még egy kistesót, mégpedig a nagy korkülönbség miatt. Nem akartuk, hogy nagycsaládban egykeként nőjön fel. 1 évet terveztünk, 2 lett belőle.

Kisfiunk érkezése kezdetben alig borította fel az életünket, de aztán rá kellett jönnünk, hogy a lányunk és a fiunk egyaránt erős személyiség, ráadásul a kicsi próbál engem kisajátítani. Ráadásul a 2 év már soknak bizonyult, hogy olyan szimbiózis alakuljon ki közöttük, mint a másik párosomnál.

Most ott tartunk, hogy a gyerekek 21,17,16,6 és 4 évesek. Sajátos kapcsolatrendszer alakult ki közöttük. A legnagyobb már alig van itthon, ünnep, ha velünk tölti az időt. A 4 éves csüng rajta, sokszor hiányolja. A 17 és 16 éves között töretlen a viszony. A 3 nagy között komoly szövetség van, szeretnek együtt lenni.

A 6 éves lány a 16 éves nővéréért van oda, a 4 éves fiú mindkét bátyjáért.

A legnagyobb kevés időt tölt a kicsikkel, de nagyon imponál neki, hogy szeretik. A 17 éves fiam lemegy kisgyerekbe, ha velük tölti az idejét. A 16 éves lányom anyáskodik fölöttük, igaz a bátyjai fölött is.

Persze van olyan, amikor éppen mindenki haragszik mindenkire, meg tele van a kiscipőjük, de alapvetően azt kell mondjam, minden korkülönbségben van valami jó.

Hú, jó hosszú lett, meg nem is biztos, hogy érthető....

Elnézést az OFF-ért, de gratulálok a 3-as válaszolónak, már ahogy írtál a családodról abba beleborzongtam. Sok-sok örömöt hozzájuk!

Nálunk 3,5 év a korkülönbség. Nekünk bejött, a nagy egy angyali természetű fiú, igazi gondoskodó, szerető, önzetlen, most 5 éves. A kicsi, lány 1,5 éves, egy némber :D, de a bátyja a mindene, utánozza, majmolja, követi mindenhova. Van azért köztük harc is, de alapvetően jó tesók. Úgy gondolom, hogy nem feltétlen a koron múlik (azon is), hanem jobban a személyiségen. Ha fordítva születtek volna, nem vagyok benne biztos, hogy ugyanilyen zökkenőmentesen ment volna az egymáshoz szokás. :)

Kezdeti időszakról tudok nyilatkozni. Két gyerek akik most 6 és 8. Jelenleg vagy a legjobb barátok vagy a legnagyobb ellenségek. Mikor milyenük van. Nem tudom ebből mi lesz. Egy biztos, sokszor észre sem veszem őket, mert elvannak együtt. Kezdetekkor a 2 év különbség nehéznek tűnt, egyik kicsi, másik pici. De szépen mentek a dolgok. Csak ugye egyik sem volt önálló, kellett némi szervezés. Majd a pakolós, mindent szájba vevős időszaknál kellett nagyon észnél lenni.

Megszületett a 3-dik baba. A nagyok imádják. Annyival könnyebb, hogy ők már egyedül tudnak enni, öltözni vagy akár fürödni. Magukra lehet hagyni amíg etetek vagy bármit csinálok a baba körül. Érdemben be lehet őket fogni. a 2 évest is be lehetett anno, de nyilván a nagyobbak tényleg tudnak úgy segíteni, hogy az már igazán segítség. Pl a nagyra már rátudom bízni a picit, amíg jön a postás és épp nyűgös a baba. Ez csak egy példa volt.

Kezdetileg biztos könyebb így, hogy nagyobb a korkülönbség, minimum 5 év. De ahhoz, hogy összenőjjenek szerintem sok. Kicsit már sajnálom a picit, hogy nem lesz játszótársa, hisz mire ő 3 lesz, a középső is 9. Nem biztos, hogy 3 évessel akar majd játszani. Ő a 11 éveset fogja választani, mert felnéz rá. Ha sok pénzünk lenne én bevállalnék egy 4-diket, szintúgy két év különbséggel.